TransELTE 2019 Konferencia

2019. március 21-22.

Program (HU)

Programme (EN)

AIIC Interpreters' Bar Camp 

morning

afternoon

 

Pályázat!

Les voyages forment la jeunesse

 

 ELŐADÁS! Pascale Andréani,

a Francia Köztársaság magyarországi nagyköveteDinamikus szemantikai láncok az irodalmi fordításban

 

FT 21 program 2018/2019 

2019. 02. 28.: Dr. Nagy János

Dinamikus szemantikai láncok az irodalmi fordításban

 

 Új kiadványaink

ÚJ! Robin Edina 

Fordítási univerzálék és lektorálás

 

Ildikó Horváth (ed.)

Latest Trends in Hungarian Translation Studies

 

 Robin Edina, Varga Dóra Ágnes

Fordítástudomány - fordításban

 fordtud

Robin Edina, Zachar Viktor (szerk.)

Fordítástudomány ma és holnap

 Új képzésformák - TÁVOKTATÁSBAN!

SZAKFORDÍTÓ ÉS TERMINOLÓGUS (gazdasági és jogi)

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ

 

Pannónia Korpusz 

  Országos vizsgák

ÚJ! TÁJÉKOZTATÓ

Jelentkezési határidő: 2019. február 11.

A beérkezés számít, nem a postai feladás!!!

Jelentkezési lapok az Országos vizsgák menüpontban, az egyes vizsgák leírásánál.

A 2019. tavaszi szakfordítói vizsga időpontja:

A szakfordítói vizsga első napja (általános szöveg)

2019. március 11., hétfő, 13.00-13.30 regisztráció

13.30-16.30 írásbeli vizsga

A vizsga második napja (szakmai szöveg) 

2019. március 12., kedd, 8.30-9.00regisztráció

          9.00-13.00 írásbeli vizsga

Szakfordító-lektori vizsga:

2019. március 12., kedd, 8.30-9.00 regisztráció

          9.00-13.00 írásbeli vizsga

Tolmács/ szaktolmács/ konferenciatolmács vizsga:

Az írásbeli vizsga időpontja:

 2019. március 13., szerda, 9.00-9.30 regisztráció, 

 9.30-11.30 írásbeli vizsga

A szóbeli vizsga időpontja:

2019. április-május (értesítés szerint)

A vizsgák helyszíne:

 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár, Mária Terézia terem

Vizsgafelkészítő:

Tolmácsvizsga felkészítő:
2019. március 1.., 9:30-12:45 (15 perc szünettel)
Szakfordító vizsga felkészítő:
2019. március 1., 13:00-16:15 ( 15 perc szünettel)

           

Szent Jeromos Alapítvány, a magyar fordító- és tolmácsképzés támogatásáért         

jeromos2

FELHÍVÁS

1%

Kérjük a Fordító- és Tolmácsképző Tanszék hallgatóit, öregdiákjait, tanárait és mindenkit, akit érdekel a fordítás és tolmácsolás ügye, hogy jövedelemadójuk 1%-ával támogassák Alapítványunk célkitűzéseit.

Ehhez a személyijövedelemadó-csomagban található rendelkező nyilatkozaton a Szent Jeromos Alapítvány adószámát kell feltüntetni:

18166143-1-42

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2016-ban alapítványunkat jövedelemadójuk 1%-ával támogatták/támogatják. A felajánlott összeget a fordítóképzésben részt vevő hallgatók támogatására, tavaszi konferenciánkra és a „Fordítástudomány” c. folyóirat kiadására fordítottuk.

Szent Jeromos Alapítvány

 

 

Hogyan jött a nyelvi közvetítői pálya?

Előreláthatatlan volt. Korai gyerekkori emlékeimben a szüleim, nagyszüleim, távolabbi rokonok, hogyha nem akarták, hogy értsem, amiről beszélnek, a németet használták. Ez akkoriban természetes volt. Annyit megértettem, hogy érdekes téma merült föl, és különösen érdekes volt, hogy áttértek a németre, mégpedig gyakran úgy, hogy azt mondták: „später”, ami azt jelenti németül, hogy ’később’. De akkor én azt nem értettem. A magam keresztnevét véltem felfedezni a német szóban. Felfigyeltem arra, hogy itt valami érdekesség van. Ez a némethez kötődött akkor. Végül a német helyett a francia mellett kötöttem ki, mégpedig úgy, hogy még gyerekkoromban édesanyámmal 5 évet töltöttem Párizsban. Habár kiszakadtam a megszokott környezetből, beigazolódott, hogy szabad, sőt, kell raccsolni. Ugyanis én születésemtől fogva úgy raccsoltam, hogy egy logopédus majdnem belerokkant, míg kétévi kemény munkával megtanított engem „rendes”, pergetett r-rel beszélni. Majd következett a francia nyelvterület, ahol kiteljesedhettem, a raccsolás nagyon jól ment, és onnantól nem volt megállás.

Ön szerint mi a jó tolmács és fordító ismérve?

Egyrészt mások véleményének, meggyőződésének a tisztelete szinte az alázatig. Ez nem azt jelenti, hogy más szerepben mindent el kellene fogadnunk, de más embernek a magyar vagy idegen nyelvi hangjaként igenis őt kell visszaadni. Ha az illető azt mondja, hogy kétszer kettő öt, akkor az öt. Ha egyszerű tárgyi tévedés vagy nyelvbotlás, egyes esetekben fel lehet hívni rá a figyelmét. De a furcsaságok gyakran nem nyelv-, hanem gondolati botlások. Azokat pedig vissza kell adni, különben nem hű a fordítás. Tehát az egyik szabály az alkalmazkodás a beszélőhöz vagy a szerzőhöz. Szintén nagyon fontos az élethosszig tartó tanulás. Pontosabban annak az igénye. Nemcsak a képesség rá, hanem a vágya is. Ez életforma, jó esetben választott életforma. Enélkül is lehet űzni a szakmát, de nem olyan sikerrel és nem olyan örömmel. A nyelvtudás természetes feltétele ennek a két szakmának, de nemcsak az idegen nyelvé: a magyar nyelv nagyon tudatos ismerete is fontos. Erre fel is hívom a hallgatók figyelmét: nemcsak az idegen nyelveket kell tanulni, hanem az anyanyelvünket kell még tudatosabban művelnünk. A nyelvnek különböző regiszterei vannak. Tévedés lenne azt hinni, ha valaki x anyanyelvűnek született, akkor már eleget tud. További követelmény a pontosság. A következő fogalmat – munkamennyiség – két oldalról közelítsük meg. Egyrészt legyen nagy teherbírása a tolmácsnak, fordítónak, mert gyakran kampánymunka az övé. A tolmácsolás nyilván, mint folyamatos válságkezelés, de gyakran a fordítás is: tegnapra kell, utána napokig kényszerpihenő. Másrészt ismernie kell az embernek a saját korlátait. Van olyan munka, amelyet eleve nem szabad elvállalni, másokat egyszer ki lehet próbálni, de le kell vonni a megfelelő tanulságokat, például: ezt nem érdemes, mert ártalmas az egészségre, vagy pedig a munka minőségének, a jó hírnevemnek és az önbecsülésemnek a rovására megy.

Milyen stresszkezelési technikákat javasolna?

Ugyanaz vonatkozik a fordítással, tolmácsolással kapcsolatos stressz csökkentésére, mint az élet bármely más területén. Az első az alapos felkészülés. Leginkább az stresszeli az embert, ha tudja, hogy valamilyen okból nem alkalmas, vagy nem a legalkalmasabb a feladatra, a feladatot mégis meg kell oldani, de úgy, hogy ne áruljuk el a hiányosságainkat. Tehát csak olyan feladatot vállaljunk el, amelyre alkalmasak vagyunk. És megfelelő állapotban: szellemileg és fizikailag kipihenve. Egy tapasztalt kolléga mondta valaha, hogy a díjazásunkban benne van az is, hogy a munka előtt kialudjuk magunkat.

Egyéni módszerek is vannak: jóga, meditáció, relaxálás. Valamilyen kikapcsolódás feltétlenül szükséges. Itt visszatérek a munkamennyiségre. Egy bizonyos munkamennyiségen túl erre nem jut idő. Nem szabad eljutni idáig.

Továbbá, bármilyen furcsa, ajánlom a stressz keresését, hogy megszokhassuk. Tegyük ki magunkat nagyon stresszes helyzeteknek. Tapasztaljuk ki, hogy legyőzhető, ezáltal nő az önbizalmunk. Például akár szükségtelen vizsgák, vizsgahelyzetek vállalásával edzhetünk. Egyfajta sokkterápia.

Még egy tanács: a stressz és a pihenés váltogatása. A pihenés csak a munka után esik jól, de jól esik; kell, hogy legyen. Van még egy jelenség, amelyről muszáj beszélni: a halogatásról. A tolmácsot a felkészülésben érinti, a fordítót az egész munkában. Számos pszichológus keresi a jelenség hátterében megbúvó okokat. A jelenséget, gondolom, mindannyian ismerjük, a következményeiről meg ne is beszéljünk! A szakdolgozat megírását, a fordítás elkezdését, az elindulást otthonról mind lehet halogatni, de csak stresszeljük magunkat.

Milyen tanácsot adna az itt végzett hallgatóknak?

Érdemes először csak belekóstolni a szabadúszó nyelvi közvetítői létbe. Hacsak nincs különleges vészhelyzet, mindenki adhat magának fél évet, évet arra, hogy kipróbálja. Ha nem válik be, akkor elmehet állásba. Illetve a kettő kombinálható. A tanszék oktatóinak jelentős része kombinálja is: az ELTE-n állásban van, és mellette szabadúszó; vagy máshol van állásban, és az ELTE-n óraadó, ami szintén egyfajta szabadúszás. Ugyanúgy, ahogy a stressz és a pihenés nagyon jól kiegészítik egymást, ez a biztonság és bizonytalanság is jó páros. A kétfajta munka párhuzamossága vagy váltakoztatása változatosságot nyújt az életben. Nem állítanám szembe a kettőt. A szak végzésével, a karrier beindításával és általában az előremenetellel kapcsolatban ugyanazokat a tanácsokat tudom adni. Az első aranyszabály: befektetés nélkül nincs hozam. A befektetés egyrészt idő. Tudom, nagyon drága az idejük. Végig kell gondolni: megéri-e a befektetés. Ez vonatkozik az energiára és az anyagiakra is. A képzés hiába ingyenes, vannak költségek (pl. nyomtatott szótárak vásárlása régen, esetleg szoftvereké ma). Szerencsére még nem olyan költséges, hogy ez komoly visszatartó erő lenne. Reméljük, a jövőben is elérhető marad anyagilag. Ha egyszer a szak, majd a szakma mellett döntöttek, akkor azt teljes erőbedobással célszerű végezni. Tiszteljék a szakmájukat, hogy a külvilág is tisztelje őket. A tudás megszerzésével és profi munkával tudják meggyőzni a megbízót, hogy hozzáadott értéket adnak. A jövő útját ebben a szegmensben látom, a profi szolgáltatásban.

A nyelvi közvetítés melyik aspektusa áll Önhöz legközelebb?

A tolmácsolás, fordítás, lektorálás nagyon jól kiegészítik egymást. Bármelyik hiányozna, ha nem lenne. Jó ezeket váltakoztatni. Így teljes az élet. Mert azért valljuk be, a tolmács és fordító élete is lehet monoton, akár bármely más szakma művelőié. Óriási szerencse, hogy több alfaja van a szakmának. Van, aki sokkal jobban tud teljesíteni az egyik vagy a másik ágon. De nagyon gyakran ugyanaz az ember több részterületen tud jól dolgozni, és akkor érdemes is.

Melyik tolmácsolási eseményére vagy fordítására a legbüszkébb?

Az önértékelésben, az énképben nagyon fontos a büszkeség. Közvetlenül az alázat után következik. Nem a produktum minősége miatt, hanem a körülmények miatt én három eseményt emelnék ki. Kettő tolmácsolás, egy fordítás. A két tolmácsolás közül az egyik egy tévétoronyban volt. Nekem akkora tériszonyom van, mint három másik embernek együtt. Felmásztam, de bennmaradtam a tévétorony belsejében. A kedves ügyfelek kimentek az erkélyre, amely ott fent a levegőben a semmibe lógott. Na, arra nem voltam hajlandó kimenni, így kiabáltunk egymásnak. Végül is sikerült a tolmácsolás. Ezt a magánéletben valószínűleg nem tettem volna meg. Nagyon hasonló eset: égési sérültek ellátásáról szóló rövidfilm tolmácsolása. Nem bírom a látványt, amint vérző, felhólyagosodó testeket mutatnak, és az ellátás során fel-felüvölt a kedves páciens. A magánéletben ebből kimenekültem volna. Itt rövidfilm lévén nem volt váltótársam. Az ajtóval legyeztem magam, és sikerült ájulás nélkül teljesíteni a feladatot. A harmadik eset egy irodalmi fordítás, amikor szlengben volt az eredeti szöveg egy része, és nyilván így is kellett visszaadni. A szerkesztő, miután elolvasta a fordításomat, azt mondta: „Nem is néztem volna ki belőled ezt, úri fiú!”

Megosztana a nyelvi közvetítői múltjából esetleg egy vicces történetet?

Magyarról franciára kellett szinkrontolmácsolnom: a kultúra finanszírozásáról volt szó. Példákat hozott fel az előadó, hogy még egy bélyegmúzeum is megtalálja a módját, hogy ne csak a belépődíjakból szerezzen bevételt, hanem proaktívan járuljon hozzá a fennmaradásához. További példaként hozta fel a Goya Múzeumot, amit én kisbetűsként értelmeztem, és „cigogne”-nak tolmácsoltam. Nem sokkal később rájöttem, hogy nem madármúzeumról volt szó, hanem van Dél-Franciaországban egy, a festőnek szentelt múzeum. Szerencsére nem lett probléma belőle.

Melyek a legfontosabb értékek az életében?

Az én életemben a munka a család után következett a rangsorban. De ez a munka legyen érdekes. Szó esett a monotóniáról. Én nem monotonnak fogom fel a munkámat. Talán azért sem, mert váltogatom és kombinálom a különböző válfajait a fordításnak és a tolmácsolásnak, és ezek mellett mindig szükségét éreztem, hogy tanítsak. A nyelv kutatása nélkül sem tudtam elképzelni az életemet. A fordítás-tolmácsolás maga is részben hasonló típusú embert igényel. A fordítás-tolmácsolás és a kutatás egyáltalán nem mond ellent egymásnak. És itt fontosnak tartom azt aláhúzni, hogy a kutatás tárgyát és módját az ember szabadon választhassa meg. Én a francia morfoszintaxis és a folklóron belül a közmondások területén kutattam. Ezeket a témákat én magam választottam még egyetemista koromban, és nem érezném jól magam, ha bármelyikben megakadályoztak volna, ha mást erőszakoltak volna rám. Abban a szerencsében részesültem, hogy ösztöndíjjal támogatott a Magyar Tudományos Akadémia és a Közép-európai Egyetem. Nem biztos, hogy enélkül el tudtam volna végezni azt, amit így sikerült. Tehát a kíváncsiság kielégítése fontos érték az életemben. Meg a barátság. Nagyon tág körből szereztem barátokat. Nyilván a szakmám, a nyelvtudásom tágította ezt a kört, de mondjuk, ha a korosztályokat nézzük, voltak és vannak egy nemzedékkel idősebbek és egy nemzedékkel fiatalabbak is. Gondolom, hogy kölcsönösen adunk valamit egymásnak, ha ezek a barátságok működnek.

Mit szokott a szabadidejében csinálni?

Régen nagyon sokat olvastam szépirodalmat. Leginkább 19. századi, részben francia novellákat, regényeket. Mostanra a szépirodalom olvasása visszaszorult. Olyan sokat olvastam, és a fordítással vagy tolmácsolással kapcsolatos olyan sok anyag megy át a kezemen, hogy nem mindig érzek rá kedvet. Kevesebbet olvasok hát, mint a múltban. Ezzel párhuzamosan viszont bejöttek a filmek és a sport. Talán ezzel kellett volna kezdenem. Nem azért, mintha sokat sportolnék, hanem azért, mert annyira fontos. A foglalkozásaim mind ülő foglalkozások. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki megőrizze az egészségét úgy, hogy nem mozog. Az csak a véletlen műve lehet, de statisztikailag nagyon rosszul indul, aki így teszi. Ha már muszáj, akkor inkább szeressük. Valaha kedvtelésből futottam, inkább hosszú-, mint rövidtávon, vagy középtávon, mondjuk úgy. Szeretek pingpongozni, és ritkábban, kedv és időjárás függvényében, biciklizem. Ezenkívül érmet gyűjtök. A legszűkebb szakterületem a kéteurós különkiadások.

Mi az a tanulság, amely a tanítás során körvonalazódott Önben?

Jobban felfigyelek a hibáimra, a hibás berögződésekre. Rengeteget lehet tanulni a hallgatóktól. Állítólag hét laikus annyit tud, mint egy szakember. Ez bizonyos szám mellett igaz is. Hát én sokszor hét hallgatóval találkoztam. Nagyon sok mindenre akárcsak véletlenül vagy nagyon tudatosan felhívták a figyelmemet. Vagy azért, mert alaposabban néztek utána valaminek vagy azért, mert máson nevelkedtek, és más a megközelítésük.

Hogyan jött a nyelvi közvetítői pálya?

A tolmácskarrieremet Szépe György tanár úrnak köszönhetem. Hallgató koromban a szegedi egyetemen részt vettem a francia–magyar kontrasztív nyelvészeti társaság munkájában. Eljárogattunk, hallgattuk a sok okosságot. Szépe tanár úr akkor a Nyelvtudományi Intézet munkatársa volt, időnként lejött az ülésekre. Beszélgettünk, mindenkit megismert egy kicsit. Egy évvel a végzés után Szépe tanár úr szervezte az AILA, a Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti Társaság konferenciáját Veszprémben, ahol angol, német, francia, orosz és természetesen magyar tolmácsolásra volt szükség. A tanár úrnak az volt az ötlete, hogy olyan tolmácsok kellenek, akik értenek a nyelvészethez és tudnak nyelvről nyelvre is dolgozni, és valahogy eszébe jutottam. Na, ez az a kezdet, amitől most már mindenkit eltántorítok, de amikor az én generációm kezdte a szakmát, a tolmácsképzés is csak akkor állt fel, és szinkrontolmácsképzés egyáltalán nem volt. Aztán, ahogy az lenni szokott, egyik megbízás hozta maga után a másikat. Egy pár hónapon belül előléptem főállású szabadfoglalkozású tolmáccsá. A fordítás a kezdetektől ott volt, sokszor ugyanazok a tolmács és fordító megbízóim.

Önt leginkább az European Masters in Conference Interpreting (Európai Uniós Konferenciatolmács – EMCI) képzésről ismerik a hallgatók. Kinek és miért ajánlja az EMCI képzést?

Valóban én koordinálom a legérdekesebb órát, a minikonferenciát. A nyílt napra rengetegen jönnek el, nagyon népszerű. A kabin varázsa mindenkit megfog. Főleg azoknak ajánlom, akik mind a két nyelvükből kellőképpen felkészültek és hajlandóak nem kevés időt és energiát áldozni, hogy a tolmácsolás minden fajtáját lefedjék. Cserébe előre megígérhetem, hogy nagyon fogják élvezni. Ha a hallgató tényleg belefekteti azt az energiát, amit megérdemel a képzés, meg ő maga, ez nagyon élvezetes szak. Eddig nálunk angol, német, francia, olasz, spanyol, holland és svéd nyelveken indul a képzés. A hallgatókat erős tanári gárda várja.

Milyen tanácsot adna a tolmács záróvizsgára/EMCI vizsgára?

A stresszkezelés nem könnyű dolog, ezt sokszor tapasztaltuk. Lehet, hogy a hallgató, aki hétről hétre jól teljesített, vizsgahelyzetben nem tudja úgy kezelni a stresszt, hogy ilyenkor is ugyanolyan teljesítményt tudjon nyújtani. Ne menjenek vizsgázni üres gyomorral. Nem jó az utolsó pillanatig gyakorolni. A legfontosabb pedig a pozitív hozzáállás: meg tudom csinálni, hiszen az órákon is ugyanezt csináltam. Arra kell gondolni, hogy a vizsgabeszédek sem lesznek mások, mint az órákon. És ne hallgassák meg a rémtörténeteket. Minden vizsgabizottság emberbarát. Nem arra vagyunk kíváncsiak, mit nem tudnak, hanem hogy tényleg tud-e olyan jól teljesíteni, ahogy azt várjuk. Mindenkitől azt várjuk, hogy sikerül neki.

Milyen stresszkezelési technikákat ajánlana?

A tolmácsolás stresszes munka. Nincs olyan, hogy valaki teljesen stresszmentesen lép be a kabinba, vagy a tárgyalóasztalhoz. Mindig van stressz, de ez nem baj, mert az emelkedett adrenalinszint fokozza a teljesítményt. De meg lehet tanulni kezelni a stresszt. Fontos a légzéstechnika, az kifejezetten segít. Vagy, ahogy egy orvos ismerősöm ajánlotta, a mentális stresszt alakítsuk fizikai stresszé. Például végigfutunk a folyosón. Fekvőtámaszt mindenki tud csinálni. Ha nem, guggolni mindenki tud. A jóga is segíthet, nincs olyan életkor, amikor nem lenne érdemes elkezdeni. A csokievés is jót tesz. A kávé nem használ, attól még jobban megy fel a vérnyomás. És ahogy mondtam, a pozitív gondolkodás talán a legfontosabb a vizsga, de bármelyik tolmácsolás előtt is: azért vagyok itt, mert ezt már megtanultam. Ezt már tudom csinálni. Nagyon sokszor csináltam már jól. Most is meg tudom csinálni, azért bízták rám ezt a munkát. A közönség nagyon hálás tud lenni, hiszen a tolmácsolás segítő szakma. Sokszor segít, ha a tolmács lát egy szimpatikus arcot a közönségben, akiről látszik, hogy „ráhangolódott” a tolmácsolásra.

Milyen tanácsot adna az itt végzett tolmácstan hallgatóknak a karrierjük beindítása érdekében?

A legfontosabb tanácsom: nem szabad a szakmai elveket feladni. Ez nem könnyű, mert akik úgy mennek ki tőlünk, hogy tényleg fordítani és tolmácsolni szeretnének, azok keresik a lehetőségeket, szeretnének mindent elvállalni, boldogok, hogy lehetőséghez jutnak. Gyakran mélyen áron alul vállalnak el megbízásokat, csak azért, hogy lehetőséghez jussanak. Én ettől minden hallgatómat eltántorítanám. Inkább igyekezzenek több lábon állni, több mindent csinálni a nyelvvel. Nálunk szinte lehetetlen csak tolmácsolásból megélni. Kell is mellé a fordítás, hogy szinten tudják tartani a nyelvet. A tanítást is el kell vállalni. Emellett szeressék, élvezzék, amit csinálnak, amit megtanultak. A nyelvi közvetítés mindig tartogat valami érdekeset, ha ezt újra és újra felfedezik, elégedettek lesznek a szakmai életükben

Melyik tolmácsolási eseményére/fordítására a legbüszkébb?

Nagyon büszke voltam, amikor a Helsinki-folyamat, amelynek szervezete ma már az EBESZ, Budapesten alakult át. Hatalmas fórum volt és a világ minden tájáról jöttek kormányfők. Ezen a nagy konferencián mi a televízióstúdióban tolmácsoltunk, és másnap az ismerősök megállítottak, hogy hallottuk, hogy te voltál Kohl kancellár, hogy te voltál Bill Clinton.

Leginkább viszont azt említeném meg, amikor a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak Budapesten volt megbeszélése, a parasportoló egyesületek világszínvonalú képviselői gyűltek össze a Hélia hotelben. Amikor bementünk a tolmácskabinba, a berendezés mellett találtunk egy diktafon. Kérdeztük a technikust, hogy hát ez meg mi? A technikus azt felelte, hogy ezt az olasz siket sportolók jeltolmácsa tette be, mert otthon majd beszámolót kell írnia az eseményről. Az egyik legmaradandóbb szakmai élményem volt, hogy azokat embereket is meg kellett „szólítani”, akik a hangzó nyelvet nem hallották. Ekkor tudatosult bennem leginkább a tolmács felelőssége.

Megosztana a nyelvi közvetítői múltjából egy vicces történetet, érdekes anekdotát?

Jó sok évvel ezelőtt történt Bükfürdőn, hogy a Nemzetközi Balneológiai Társaság tisztújító közgyűlést tartott, és Ázsiából, Amerikából, a világ minden tájáról érkeztek a tagok. A fő nyelvek: magyar, angol, német és francia. Emellett japán és dél-koreai személyi tolmácsok is jelen voltak. Nekik nem kellett mindent tolmácsolni, mert a japán és dél-koreai szakemberek értettek a főbb nyelveken, és addig a dél-koreai tolmácsok kimentek a teremből. Elérkezett a tisztújítás, az újonnan megválasztott japán tagot felhívták a pódiumra. Rövid köszönőbeszédet mondott, amit a mellette álló tolmácsa fordított. Majd felinvitálták a koreai szakembert is, viszont a tolmács nem volt a teremben. Ilyenkor mit van mit tenni, a szervezők „odalökték” a japán tolmácsot, aki visszament a színpadra, és rezzenéstelen arccal, remek beszédet mondott. Megtapsolták őket, majd visszamentek a helyükre. Utána valamelyik kolléga megkérdezte: „Edina, hát koreaiul is tudsz?” „Dehogy tudok, de valamit kellett csinálni, ha már odalöktek.” Valamit mondani kellett, és ebben a szituációban azért eléggé megjósolható volt, hogy mit is mondhatott a koreai szakember. Ezért tanítjuk a szituációs anticipációt.

Melyek a legfontosabb értékek az életében?

Számomra a legfontosabb érték a családom és a barátaim. Szakmai szempontból pedig a megbecsülés a legkiemelkedőbb, hiszen az a legjobb, amikor az ügyfelek és volt hallgatók tartani akarják velem a kapcsolatot. Évek óta tolmácsolok olyanokkal, akikről elmondhatom, hogy őket is én indítottam el a pályán, és ez kimondhatatlan büszkeség. Csakúgy, mint a minikonferencián tanító kollégáim szeretete és megbecsülése.

Mit csinál a szabadidejében?

Ha van egy szabad hetem, akkor rohanok Angliába. Sokat olvasok, sok nyelvi tévét nézek online. És persze a családommal töltöm az időt.

Üzen valamit a (leendő) hallgatóknak?

Szívem szerint azt üzenném, hogy tanuljanak nagyon-nagyon sokat, és ennek érdekében próbáljanak kevesebbet dolgozni. De tudom, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, és ezért sír a lelkem. Próbáljanak minden olyan lehetőséget megragadni, amelyeket mi kínálunk Önöknek. Ennél jobb alkalmuk nem lesz arra, hogy az igazi élethosszig tartó tanulásra, szakmai kíváncsiságra rászoktassák magukat. Ha ezt el tudják érni, az egész életükön végig fogja kísérni Önöket, és ez borzasztóan jó dolog. Aki tolmácsol és fordít, ott nincs olyan munka, amelyből ne lehetne tanulni, ami nagyon jó a mentális egészség szempontjából. Legyenek kíváncsiak, kitartóak, tanulják meg a szakmai alázatot. Utolsó gondolatként pedig kiemelném, hogy ne riadjanak vissza a spontán, előre nem látott lehetőségektől, hogy gyakorolják a szakmát.

A positive outlook on life: Interview with Paul Morgan

Could you tell us about your childhood? You mentioned that you grew up in a rural area, on the border of England and Wales. Did it affect your work ethic or later life?

Interesting question, I suppose yes. For me, growing up on a farm meant that work was never seen as work, only as a thing that had to be done: animals to be fed and so on. My father said to me, whatever age I was, we are moving the cattle to fresh pasture in half an hour. He would never say “Can you come?” It was never work, it had to be done. So I suppose that work is easy. What is work? My father would always say, every day is a holiday, whether he took a holiday or not. That was his philosophy. Looking back on the partnership with my father and uncle, what they managed to do in a day was amazing, from running a farm and all that it entailed. The energy levels he had as a farmer and everything else beside that is amazing, it definitely affected me.

What kind of schools did you go to and where, what is your profession?

We still do not know, trying to figure it out. Call it “ezermester” in Hungarian, but at the heart of it, I am a teacher. After the university I worked as an economist in London, that was my first job, but it was not for me. I wanted to go back to dealing with people (having done some teaching before), and that is what prompted me to leave that line of work and London, and go to Frankfurt with a two-year contract to teach and translate. I did an MA in teaching, that has dominated since then. I love training as well, which I did in Hungary, Malaysia and Singapore as well. But that takes a back seat with ELTE of course.

What kind of jobs did you have before ELTE FTT?

After London, an economist in Frankfurt that led to Greece, where I taught German for 1 year in Heraklion, Crete for pre-university students, which was demanding. Then Hungary, from where we went to Malaysia and Singapore with my wife who was my girlfriend back then. It was a big challenge to start from nothing (finding an office, training a team). Then we came back to Hungary.

I also have a company besides ELTE, I have run a series of courses (presentation, negotiation skills in English), long term relationships with some companies, the likes of Nike, Cári-Hungaria, MOL, where everything is involved: teaching, one of special programs, interpreting, translation, the whole package. I have met a lot of interesting people and real cross-section companies in Hungary in the last 10 years.

How come that a man from the UK ends up teaching translation and interpreting at ELTE FTT?

One of my friends at university was half Hungarian, we agreed that I would visit him, but we never made it. Then, I went down the next summer with a cousin, and I liked this place. I had a couple of contacts and job offers, I also had a chance at a scholarship linked to my studies, so in the beginning it was all about gaining experience and my curiosity to move here, see and learn more.

About Hungary: there is something in the air, not only the fact that I am married here. Something attractive. We lived in Asia (Malaysia, Singapore) but we missed to be in Hungary, Budapest, missed a good lángos, there are many beautiful places here that I always liked. I would miss it if I could not come here anymore. I love the places, friends, my family and life in general here. A mixture: the people, culture, atmosphere.

What is your favourite activity at the university? There is variety, a cross-section which I like, different courses in all three years (first year students then szakfordítás then EMCI). If I had to choose one, it would be teaching a first-year class because you mould the people and at the end of the third year the jokes are the same, so it becomes boring. Jokes aside, there is something special about first the year students and class, to see and help them develop.

What is it that you love so much about teaching? Is your teaching style conscious, hoping that knowledge sticks better this way?

Ultimately, I want students to enjoy and learn. It could be a rainy day, so students will not always be in a good mood, but I want them to learn something new every day. It is the most important, to develop and help them learn, that is the bottom line. If it comes across in good mood, where humour is involved, then that is a bonus, but ultimately the goal is to learn and to help students reach their goals, to get across material to students.

You are very knowledgeable, what is more, you have the capacity to be really funny, and mix the two amazingly well. Does it come naturally to you?

I do not know. Maybe… If I am considered funny… It is something in the genes, in the background. Knowledgeable: I hope so, I am always learning. Right now, I am reading up on German mythology and I recently had an Italian class. It is important for me to pass on knowledge.

What languages do you speak, which languages do you use in your professional life?

To be very strict, Hungarian, French and German and Latin in school. German goes all the way back to school, up to university, I got my degree in German and Economics. I also studied economics in German at the University of Hamburg. French, I learned from 5 to 21, but no need to tell you, if you do not practice, you forget, so that is what happened with French. Beyond that I had a Japanese lesson for 3 years every day in Asia. It got to a point where I was not bad, it was interesting for me. My favourite languages are Hungarian and German, Italian is also beautiful. I had intensive Spanish for quite some time as well, but I do not use it nowadays.

How many places have you been to?

Hungary, Madrid, London, Greece, Germany, Malaysia, Singapore, North America, Canada and Africa.

Do you translate/interpret (regularly)?

I am still doing translation today but not that much. On a basis of once every two months. Just because of company contacts or because it’s interesting, to practice.

Interpreting, the last was at Nike. Over the years I interpreted from German and English and reverse. From Hungarian to English, every few months, again, due to company links.

I translate mainly, but it is nice to see the whole picture, it is a complex process, both are important. I prefer interpreting as it is more interesting and enjoyable for me, but a little bit of translating is good because of the accuracy.

Do you feel stressed sometimes? How do you cope with that?

Not really, I do not feel stressed as such. Handling it: I look on the bright side, think positively. I enjoy what I am doing so I do not see it as a problem or a source of stress. I just take a positive attitude, everything is relative. Life is easy, only we make it harder. Plus, if you have health, that is the most important, everything else is a bonus.

It is obvious that you are on good terms with yourself, you are energetic, in peak condition. What is your secret?

I do not know. I think it is in the genes. Growing up on a farm with the parents, the genes, the thinking, the family, they definitely played a role. To come from the countryside and have those values is nice, it all goes back to the farm in many aspects. I am also happy to do what I do. I like to give a production, not to be the centre of attention but to get results and educate. I like pushing people, because if I push them, I push myself as well.

What is it that you like to do in your free time?

Today for example I go for my son to pick him up at school. Then I will go for a run, just as yesterday. I will do 15 kms today. I do a lot of running, with Nike as well: Ultra Balaton in the most modern Nike outfits. I have done a lot of football back in the days. I love cycling as well. Spending time with family is also important. I love to get off the internet and have a real book in my hands: biography, history, fiction… I love cross-section, mix it for the information or style of writing, and of course the smell of books.

What are the three most important things/words of wisdom that you hold true in your life (based on experience)?

  1. Love and be loved.
  2. Hard work pays off in the end, regardless of talent. There is no substitute for hard work. It enhances people’s chances in the long run and life will be much easier later.
  3. Modesty and humility. Nothing is worse than over-confident people. Be super confident, because you have to sell yourselves, be brilliant, the best, but modest at the same time. It is a far more important message overall.

Is there something you would like to say to the students(to-be)?

My message is this: learn as much as you can. Maximize your knowledge at this stage of your lives. Keep an open mind. Do what you want to do, aim at it. Sooner or later, but not too late. Because otherwise you will not be happy.

TransELTE:

2018 HU  EN

Fordítástudományi Konferencia:

2017 HU  EN

2016 HU  

Magyar fordítók és tolmácsok napja:

2015 

2014 

2013 

2012 

2011 

2010 

2009 

2008  

2007 

2006 

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

Mióta van jelen a tanszék életében, milyen szerepköröket töltött be?

1990 óta, vagyis 28 éve. Mindenféle tantárgyat tanítottam már: fordítás-előkészítést: rövid szövegeken keresztül szótár- és lexikonhasználatot; glosszáriumkészítést, valamint mindazokat az előkészítő lépéseket, amelyek a diplomamunka elkészítéséhez szükségesek. Az EU-s szaknyelv képzésénél angolról magyarra fordítást; magyarról angolra fordítástechnikát, jogi angolt és gazdasági angolt is mind a két irányban, és az utóbbi években angolról magyarra fordítástechnikát.

Hogyan jött a fordítás mint szakma, illetve annak oktatása?

A családomban hagyomány volt a nyelvtudás. Édesapám németül, angolul és franciául beszélt és olvasott. Én csak angolul és oroszul tanultam meg. A gimnáziumi orosztanárom, Szőke Ágnes, különlegesen jó tanár volt; ő szerettette meg velem a fordítást.

Az angol nyelvet másodéves egyetemista korom óta tanítom, egyénileg és csoportosan is. A fordítás tanítását e tanszéken Láng Zsuzsa vezető tanárnőnek köszönhetem, mert ő hívott ide. Nagyon sokáig ő volt az angol tanári szakcsoport vezetője. Az elmúlt években sok más megbízott oktató is megfordult a tanszéken, de én itt ragadtam, mert annyira megszerettem ezt a munkát. Alapelvem az órák műhelyjellege. Amikor pl. angolról magyarra fordítunk, tekintsük a forrásszöveget egyfajta meghódítandó izgalmas képződménynek; közelítsük meg azt minden oldalról és próbáljuk a lehető leghitelesebben visszaadni. Ez igazi szellemi kaland!

Hol dolgozott eddig?

Sok évig a Magyar Távirati Irodában – és ennek máig is érzem a hatását. A fegyelmet és koncentrált munkavégzést ott tanultam meg. Magyarországról szóló híreket kellett magyarról angolra fordítani. A Magyar Rádió angol szekciójában híreket fordítottam angolra, amelyeket aztán stúdióban magnóra mondtam.

A rendszerváltás idején, 1988 és 1990 között egy ma már nem létező angol nyelvű havilapnál, a Hungarian Observernél voltam szerkesztőségvezető. A cikkek megrendelésében és szerkesztésében is részt vettem.

Éveken át külső fordítója voltam a National Geographic magazinnak. Nagyon szép szakmai feladat volt – ahogyan a Britannica Hungarica egyik pótkötete is, melynek néhány szócikkét fordítottam. Mindkét magas presztízsű munkához Straky Zoltán, kiváló fordító barátom ajánlott be – ugyanis a szakmánkban óriási szerepe van a referenciáknak.

Van esetleg egy vicces anekdota, amelyet megosztana több évtizedes fordítói múltjából?

A nyolcvanas évek közepén az amerikai képviselőház delegációját fogadták magyar parlamenti képviselők, és én voltam a két tolmács egyike. Hosszas tanácskozás után odajön hozzám Király István (abban az időben nagy tekintélyű irodalomtörténész és politikus), és azt mondja: „Ne haragudjon, de itt beszélgettünk a kollégákkal önről, és nem tudtuk eldönteni, hogy maga magyar vagy angol anyanyelvű.” Máig is töröm a fejem, hogy kérdése kritika vagy dicséret volt-e.

A kilencvenes évek elején a Lauder Javne iskola új épületének megnyitóján angolra kellett tolmácsolnom különböző személyiségek köszöntőit. Göncz Árpád köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy az iskola létrejöttéért köszönet jár az amerikai kormánynak, a holland kormánynak és a Németh-kormánynak. Én meg persze mondtam, hogy We are thankful to the American, the Dutch and the German Government”. Göncz Árpád, félretéve szövegét, erre odaszólt, hogy a kedves tolmács urat ki kell javítania, mert ő bizony Németh Miklós kormányára gondolt nem a német kormányra. Mondanom sem kell, az epizód nagy derültséget okozott.

Hogyan lehet kezelni a stresszt tolmácsolásnál?

Nagyon alaposan fel kell készülni. Volt pl. olyan egyórás szinkrontolmácsolásom, amelyre egy egész hétig készültem és 3 oldalas glosszáriumot készítettem.

Érdemes a kétnyelvű felkészülési jegyzeteket odavinni a kabinba. Konszekutív tolmácsolásnál is hasznos, ha a jegyzeteink ott lapulnak a zsebünkben. Még ha nem is használjuk, a tudat, hogyha akarnánk, belenézhetnénk – erősít.

Bizony előfordul, hogy közvetlenül a tolmácsolás előtt az ember tényleg kék meg lila az izgalomtól. Ilyenkor mondd azt magadnak: „Ezek szerint nem találtak nálad jobbat. Hát akkor érjék be veled!”

Ön szerint mi az, amire a legjobban oda kell figyelni a szakdolgozatnál fordítói specializáción?

Az első: miért írta meg a művet a szerző? Mi a központi üzenet? Ez általában 3-5 mondatban összefoglalható. Ha valaki képtelen néhány mondatban összefoglalni, hogy ez a 30 000 leütéses szöveg miért született meg, akkor nem értette meg.

A második: milyen a szerző viszonya a témához: objektív, szenvedélyes, térítő jellegű, vagy akár gunyoros. A témavezető segítségével e két kérdést tisztázni kell.

Fejleszthető ez a fajta tudatosság?

Igen, de csak akkor, ha az ember jól fogadja a kritikát. Az a fajta műhelymunka, amelyet az óráimon igyekszem létrehozni, pont ezt segíti elő; ki-ki nyitott elmével vesz részt, beteszi a közösbe, amit tud, hajlandó meghallgatni, ha más esetleg teljesen mást gondol, vagyis eszmebörze jön létre.

Milyen jövőt jósol a fordításnak?

A fordítói feladatok előre modellezhető részét egyre inkább át fogják venni a gépek. A klisévé merevedett fordulatokat sokszor már mi is gépként fordítjuk, és ehhez a fordítói memóriák már most is nagy segítséget nyújtanak. Ugyanakkor az emberi munkaerő soha nem szorul ki teljesen. Egyrészt azért, mert vannak nem sztereotipizálható szövegtípusok. Másrészt, amikor a fordítások egy részét már a gépek végzik, akkor az emberi lektorálás jelentősége nő majd meg. Számszerűleg kevesebb, de magasabban képzett nyelvi szakértőre mindig szükség lesz.

Ön szerint mi kell ma ahhoz, hogy valaki sikeres fordító legyen, mikre kell odafigyelni, miket kell elkerülni?

A fordítói sikeresség két eleme, a minőség és a mennyiség: tűz és víz. Ha valaki jól teszi a dolgát, akkor sok megbízást kap. Ha viszont nem méri fel helyesen, hogy mennyi az az optimális mennyiség, amelyet még az ő saját legjobb szintjén meg tud csinálni, akkor előbb-utóbb e nagy mennyiségű munka lerontja a minőséget.

Az a baj, hogy ha az ember elkezd jól keresni fordítóként, akkor azt hiszi, hogy egy-egy kiugró hónapnak kell mostantól a standardnak lennie, és akkor sajnos előbb-utóbb kiég. Ez nem vicc. Ismerek olyan embereket a szakmában, akik éveken át reggeltől estig dolgoztak, sok pénzt kerestek, hírnevet szereztek, de aztán egy ponton túl az emberi kreativitás kiürül. Egyik napról a másikra azon veszi észre magát, hogy meggyűlöli a fordítást. Onnantól kezdve azután egyáltalán nem tud dolgozni.

A siker egyik titka tehát a lelkierő, hogy tudjunk munkát elutasítani. Nem szabad bármilyen határidővel bármit elvállalni. Legyünk magunkkal szigorúak és őszinték, mert a puhaság később visszaüt. Nálam az vált be, hogy egy-egy nehezebb projekt után, amikor napi 10-12 órát fordítottam, többnapos szünetet tartok. Akkor meg kell próbálni akár be se kapcsolni a gépet, legyen teljes az „elvonókúra”, hogy visszajöjjön a betűéhség.

Mit szeret a fordításban?

Számomra a fordítás kaland. A mindennapi életben félénk, a váratlan helyzeteket kerülő ember vagyok. A fordításban viszont nagyon lázba tud hozni, ha olyan gondolatokat fordíthatok, amelyek nekem még sosem jutottak eszembe, vagy azt érzem, hogy nem csak, hogy nekem nem jutottak eszembe, hanem az olvasóknak is új lesz. Ilyenkor azt se bánom, ha reggeltől estig szótároznom kell, mert nagyon nehéz a szöveg. Ha az a szöveg hozzátesz valamit az egyetemes tudáshoz, vagy egy szűkebb közösség világismeretéhez, akkor bármire képes vagyok. De ennek sajnos az ellenkezője is igaz: ha manipulatív, vagy már százak által elismételt, érdektelen, rosszul megírt szövegről van szó, akkor nagyon szenvedek.

Mi a három legfontosabb érték az életében?

A kérdést a munkára leszűkítve: a tájékozottság, a műveltség és a szókincs. A műveltség egész életre szóló program: hatéves kortól folyamatosan építjük. A klasszikus műveket érdemes elolvasni, átgondolni és, amit lehet, megjegyezni belőlük.

A tájékozottság sokkal inkább tapad a mai naphoz. Az ember folyamatosan figyelje a médiából azokat a híreket, információkat, amelyeket fontosnak tart. Legyen naprakész.

A szókincs pedig mind a műveltséggel mind a tájékozottsággal kapcsolatos tudatos tevékenység, hiszen mindazok a szavak, kifejezések, amelyeket látunk, hallunk, részben ismertek, részben újak. Vegyük a fáradtságot, hogy folyamatosan megnézzük a szótárakban, ha bármi újjal, akár egy régi kifejezés újfajta jelentésével találkozunk. Soha nem szabad azt mondani, hogy nekem már nincs szükségem szótárra. Kilencven éves korunkig is szükségünk lesz rá, mert a nyelv változik, nekünk pedig vele együtt kell fejlődni.

Van olyan téma, amelyről szeretne beszélni, ami esetleg érdekelhetné a nyelvi közvetítőket?

Igyekezzenek a fordítandó szöveghez közép-európai értelmiségiként viszonyulni. Ne az legyen munkájuk középpontjában, hogy én csak egy fordító/tolmács vagyok, aki minél hamarabb átteszi egy másik nyelvre a szöveget és aztán le van tudva a dolog. Először is olvasóként viszonyuljanak a szöveghez. Megnézni, hogy rám miként hat a szöveg. Ha megvizsgáltam, hogy rám miként hat, és szerencsés esetben jól, mert tetszik, és tanulok belőle, sőt, esetleg még szórakoztatónak is találom, akkor nagyobb az esély, hogy az az írásmű, az a fordítás, amelyet létrehozok, meg tudja ismételni ugyanezt az élményt az olvasókban is.

Mit üzen a jelenlegi/jövőbeli hallgatóknak?

Továbbra is vegyék komolyan a magyar nyelvi tudatosság szinten tartását. A mesterszak két éve alatt kénytelenek magyarra is fordítani, ha örülnek ennek, ha nem. Később lehet, hogy tudják úgy irányítani, hogy csak idegen nyelvre fordítsanak. Ennek ellenére, ha úgy érzik, hogy már hosszabb ideje nem kellett magyarra fordítani, akkor akár saját kezdeményezésre írjanak naplót, levelet, cikket. Kultiválják a magyar nyelvet, hogy ne jöjjenek ki az írásbeli megszólalás gyakorlatából magyarul sem. És legyenek jól tájékozottak akkor is, ha az adott élethelyzetük ezt szakmailag éppen nem kívánja meg.