2020 tavasz hírek:

Szakirányú továbbképzéseinkre az idén e-mailben is tudnak jelentkezni!

 felvételi vizsgákkal kapcsolatban hamarosan jelentkezünk a részletes infóval!

 

jeromos2

FELHÍVÁS

1%

Kérjük a Fordító- és Tolmácsképző Tanszék hallgatóit, öregdiákjait, tanárait és mindenkit, akit érdekel a fordítás és tolmácsolás ügye, hogy jövedelemadójuk 1%-ával támogassák Alapítványunk célkitűzéseit.

Ehhez a személyijövedelemadó-csomagban található rendelkező nyilatkozaton a Szent Jeromos Alapítvány adószámát kell feltüntetni:

18166143-1-42

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2016-ban alapítványunkat jövedelemadójuk 1%-ával támogatták/támogatják. A felajánlott összeget a fordítóképzésben részt vevő hallgatók támogatására, tavaszi konferenciánkra és a „Fordítástudomány” c. folyóirat kiadására fordítottuk.

Szent Jeromos Alapítvány

 

Online folytatódik a tolmácsképzés a KUDO jóvoltából!

 

ÚJ kiadványunk! Robin-Zachar (szerk.)

Lektorálástudomány - fordításban 

Fordítástudományi PhD 2020-2021

ÚJ JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2020.05.08.

 PROLANG Beszédtechnika tréning tolmácsoknak

 

Fordítástudomány folyóirat 

Online elérhető a legfrissebb, 42. szám!

 

Les voyages forment la jeunesse

2020-ban ismét meghirdetjük a Francia Becsületrend és a Nemzeti Érdemrend Magyar Kitüntetettjeivel közös pályázatunkat. Az értékes díjakért az ELTE összes hallgatója pályázhat!

FT 21 - 2020 tavasz

Február 27., 16 óra: Nagy Nóra
Nézőpont és újrafordítás: értelmezést befolyásoló nyelvi elemek 'A nagy Gatsby' két magyar fordításában
 

TransELTE Konferencia 

2020. március 12-13.

Program+regisztráció HU

Programme+registration_EN

Fordító és tolmács 

MA felvételi tájékoztató

  Országos vizsgák

ÚJ! TÁJÉKOZTATÓ

Jelentkezési határidő: 2020. szeptember 14.

A beérkezés számít, nem a postai feladás!!!

Jelentkezési lapok az Országos vizsgák menüpontban, az egyes vizsgák leírásánál.

A 2020. őszi szakfordítói vizsga időpontja:

A szakfordítói vizsga első napja (általános szöveg)

2020. október 14.

A vizsga második napja (szakmai szöveg) 

2020. október 15.

Szakfordító-lektori vizsga:

2020. október 15.

Tolmács/ szaktolmács/ konferenciatolmács vizsga:

írásbeli: 2020. október 13.

A vizsgák helyszíne (változhat):

 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár, Mária Terézia terem

Vizsgafelkészítő:

Szakfordító vizsga előkészítő:
2020. szeptember (később pontosítjuk)
Helyszín: Múzeum krt. 4/F., I/4.
 
Tolmácsvizsga előkészítő:
2020. szeptember (később pontosítjuk)
Helyszín: Múzeum krt. 4/F., I/4.
 
Vizsgadíj és felkészítő díj befizetés a 10032000-01426201-00000000 számlaszámra, a közlemény rovatban AC1201/15 jelzéssel!
 

 Új kiadványaink 

ÚJ! TransELTE 2018 tanulmánykötet

 Horvath TransELTE2018 BORITO

Robin Edina 

Fordítási univerzálék és lektorálás

Ildikó Horváth (ed.)

Latest Trends in Hungarian Translation Studies

 Robin Edina, Varga Dóra Ágnes

Fordítástudomány - fordításban

 fordtud

Robin Edina, Zachar Viktor (szerk.)

Fordítástudomány ma és holnap

 

TransELTE 2019 Konferencia

2019. március 21-22.

Program (HU)

Programme (EN)

AIIC Interpreters' Bar Camp 

morning

afternoon

 

 Új képzésformák - TÁVOKTATÁSBAN!

SZAKFORDÍTÓ ÉS TERMINOLÓGUS (gazdasági és jogi)

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ

Pannónia Korpusz 

           

Szent Jeromos Alapítvány, a magyar fordító- és tolmácsképzés támogatásáért         

jeromos2

FELHÍVÁS

1%

Kérjük a Fordító- és Tolmácsképző Tanszék hallgatóit, öregdiákjait, tanárait és mindenkit, akit érdekel a fordítás és tolmácsolás ügye, hogy jövedelemadójuk 1%-ával támogassák Alapítványunk célkitűzéseit.

Ehhez a személyijövedelemadó-csomagban található rendelkező nyilatkozaton a Szent Jeromos Alapítvány adószámát kell feltüntetni:

18166143-1-42

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2016-ban alapítványunkat jövedelemadójuk 1%-ával támogatták/támogatják. A felajánlott összeget a fordítóképzésben részt vevő hallgatók támogatására, tavaszi konferenciánkra és a „Fordítástudomány” c. folyóirat kiadására fordítottuk.

Szent Jeromos Alapítvány

 

 

rsz_screen_shot_2020-03-20_at_141629.jpg

For immediate release

KUDO Provides Free Access to Universities offering Masters in Conference Interpreting

New York, NY, March 17, 2020 – KUDO, a Manhattan-based startup will be providing free access to nearly 20 universities so trainers and students can continue holding classes through the COVID-19 pandemic. KUDO’s multilingual collaboration platform will allow the EMCI member schools to keep training the next generation of conference interpreters despite the containment measures.

The EMCI is a consortium of 16 universities offering high-level training in language interpretation. The Consortium was created by the European Commission two decades ago and has been sponsored by DG SCIC and the DG LINC (European Parliament) ever since. Thanks to this long-term partnership, the EMCI has become a point of reference for high quality conference interpreting globally.

There are approximately 150 students enrolled in EMCI courses across Europe, Turkey and Russia. Since the coronavirus pandemic, about seven or eight universities have banned onsite instruction. This means trainers now must deliver their language interpreting teaching remotely, which includes a few mock multilingual conferences every week.

”It’s important for us to continue our training classes and deliver the courses”, states Ms. Ildikó Horváth, EMCI’s President and the head of the Department of Translation and Interpreting at ELTE University, Budapest, Hungary.” I turned to KUDO over the weekend. In less than two hours, we had a full plan in place”, she adds.

KUDO a language-as-a-service platform that provides web conferencing with live interpretation in any language. Their technology offers the interpreter a feature-rich interface through which they can work. They enjoy high-quality video and audio, document sharing, even language relay. “We’re happy to support these 16 universities in their effort to usher into the market highly trained conference interpreters whose job is so crucial in our globalized world, says Fardad Zabetian, KUDO’s founder and CEO, before adding: “Our team has been working round the clock to ensure business continuity for our clients and partners.”

KUDO claims it can accommodate anything from scheduled business video calls to regional meetings to large online conferences in unlimited languages, for an unlimited number of participants.

Since the COVID-19 outbreak, the company has extended special offers to non-profits, educational institutions and international associations. In addition to the technology, KUDO makes available a roster of 2,000 trained conference interpreters and a network of partners on four continents. They are positioning themselves to support online meetings safely and professionally, no matter the language or the location of those in attendance.

About KUDO.

KUDO is a cloud-based collaboration platform that enables web meetings and live conferences with real-time multilateral language interpretation. KUDO supports more effective and inclusive meetings by allowing people and businesses to overcome communication barriers and speak their own language. Accessible from anywhere, on any device, KUDO redefines possibilities in global communication. KUDO, Inc. is a New-York based technology startup founded and managed by language and conferencing industry insiders looking to bring people together. More info at www.kudoway.com

About EMCI

The European Masters in Conference Interpreting is a consortium of partner Universities offering a Masters course in conference interpreting. EMCI schools offer degrees on an MA or post-MA level. The consortium was launched as a pilot project by the European Commission and the European Parliament in 1997 in preparation for the upcoming enlargement of the European Union. The member institutions pursue a common policy on student recruitment and assessment and are committed to quality maintenance and regular reviews of the program to adapt to changing needs and new developments. More info at www.emcinterpreting.org

rsz screen shot 2020-03-20 at 141629

 

 

 

 

 

 

Hogyan jött a nyelvi közvetítői pálya?

Előreláthatatlan volt. Korai gyerekkori emlékeimben a szüleim, nagyszüleim, távolabbi rokonok, hogyha nem akarták, hogy értsem, amiről beszélnek, a németet használták. Ez akkoriban természetes volt. Annyit megértettem, hogy érdekes téma merült föl, és különösen érdekes volt, hogy áttértek a németre, mégpedig gyakran úgy, hogy azt mondták: „später”, ami azt jelenti németül, hogy ’később’. De akkor én azt nem értettem. A magam keresztnevét véltem felfedezni a német szóban. Felfigyeltem arra, hogy itt valami érdekesség van. Ez a némethez kötődött akkor. Végül a német helyett a francia mellett kötöttem ki, mégpedig úgy, hogy még gyerekkoromban édesanyámmal 5 évet töltöttem Párizsban. Habár kiszakadtam a megszokott környezetből, beigazolódott, hogy szabad, sőt, kell raccsolni. Ugyanis én születésemtől fogva úgy raccsoltam, hogy egy logopédus majdnem belerokkant, míg kétévi kemény munkával megtanított engem „rendes”, pergetett r-rel beszélni. Majd következett a francia nyelvterület, ahol kiteljesedhettem, a raccsolás nagyon jól ment, és onnantól nem volt megállás.

Ön szerint mi a jó tolmács és fordító ismérve?

Egyrészt mások véleményének, meggyőződésének a tisztelete szinte az alázatig. Ez nem azt jelenti, hogy más szerepben mindent el kellene fogadnunk, de más embernek a magyar vagy idegen nyelvi hangjaként igenis őt kell visszaadni. Ha az illető azt mondja, hogy kétszer kettő öt, akkor az öt. Ha egyszerű tárgyi tévedés vagy nyelvbotlás, egyes esetekben fel lehet hívni rá a figyelmét. De a furcsaságok gyakran nem nyelv-, hanem gondolati botlások. Azokat pedig vissza kell adni, különben nem hű a fordítás. Tehát az egyik szabály az alkalmazkodás a beszélőhöz vagy a szerzőhöz. Szintén nagyon fontos az élethosszig tartó tanulás. Pontosabban annak az igénye. Nemcsak a képesség rá, hanem a vágya is. Ez életforma, jó esetben választott életforma. Enélkül is lehet űzni a szakmát, de nem olyan sikerrel és nem olyan örömmel. A nyelvtudás természetes feltétele ennek a két szakmának, de nemcsak az idegen nyelvé: a magyar nyelv nagyon tudatos ismerete is fontos. Erre fel is hívom a hallgatók figyelmét: nemcsak az idegen nyelveket kell tanulni, hanem az anyanyelvünket kell még tudatosabban művelnünk. A nyelvnek különböző regiszterei vannak. Tévedés lenne azt hinni, ha valaki x anyanyelvűnek született, akkor már eleget tud. További követelmény a pontosság. A következő fogalmat – munkamennyiség – két oldalról közelítsük meg. Egyrészt legyen nagy teherbírása a tolmácsnak, fordítónak, mert gyakran kampánymunka az övé. A tolmácsolás nyilván, mint folyamatos válságkezelés, de gyakran a fordítás is: tegnapra kell, utána napokig kényszerpihenő. Másrészt ismernie kell az embernek a saját korlátait. Van olyan munka, amelyet eleve nem szabad elvállalni, másokat egyszer ki lehet próbálni, de le kell vonni a megfelelő tanulságokat, például: ezt nem érdemes, mert ártalmas az egészségre, vagy pedig a munka minőségének, a jó hírnevemnek és az önbecsülésemnek a rovására megy.

Milyen stresszkezelési technikákat javasolna?

Ugyanaz vonatkozik a fordítással, tolmácsolással kapcsolatos stressz csökkentésére, mint az élet bármely más területén. Az első az alapos felkészülés. Leginkább az stresszeli az embert, ha tudja, hogy valamilyen okból nem alkalmas, vagy nem a legalkalmasabb a feladatra, a feladatot mégis meg kell oldani, de úgy, hogy ne áruljuk el a hiányosságainkat. Tehát csak olyan feladatot vállaljunk el, amelyre alkalmasak vagyunk. És megfelelő állapotban: szellemileg és fizikailag kipihenve. Egy tapasztalt kolléga mondta valaha, hogy a díjazásunkban benne van az is, hogy a munka előtt kialudjuk magunkat.

Egyéni módszerek is vannak: jóga, meditáció, relaxálás. Valamilyen kikapcsolódás feltétlenül szükséges. Itt visszatérek a munkamennyiségre. Egy bizonyos munkamennyiségen túl erre nem jut idő. Nem szabad eljutni idáig.

Továbbá, bármilyen furcsa, ajánlom a stressz keresését, hogy megszokhassuk. Tegyük ki magunkat nagyon stresszes helyzeteknek. Tapasztaljuk ki, hogy legyőzhető, ezáltal nő az önbizalmunk. Például akár szükségtelen vizsgák, vizsgahelyzetek vállalásával edzhetünk. Egyfajta sokkterápia.

Még egy tanács: a stressz és a pihenés váltogatása. A pihenés csak a munka után esik jól, de jól esik; kell, hogy legyen. Van még egy jelenség, amelyről muszáj beszélni: a halogatásról. A tolmácsot a felkészülésben érinti, a fordítót az egész munkában. Számos pszichológus keresi a jelenség hátterében megbúvó okokat. A jelenséget, gondolom, mindannyian ismerjük, a következményeiről meg ne is beszéljünk! A szakdolgozat megírását, a fordítás elkezdését, az elindulást otthonról mind lehet halogatni, de csak stresszeljük magunkat.

Milyen tanácsot adna az itt végzett hallgatóknak?

Érdemes először csak belekóstolni a szabadúszó nyelvi közvetítői létbe. Hacsak nincs különleges vészhelyzet, mindenki adhat magának fél évet, évet arra, hogy kipróbálja. Ha nem válik be, akkor elmehet állásba. Illetve a kettő kombinálható. A tanszék oktatóinak jelentős része kombinálja is: az ELTE-n állásban van, és mellette szabadúszó; vagy máshol van állásban, és az ELTE-n óraadó, ami szintén egyfajta szabadúszás. Ugyanúgy, ahogy a stressz és a pihenés nagyon jól kiegészítik egymást, ez a biztonság és bizonytalanság is jó páros. A kétfajta munka párhuzamossága vagy váltakoztatása változatosságot nyújt az életben. Nem állítanám szembe a kettőt. A szak végzésével, a karrier beindításával és általában az előremenetellel kapcsolatban ugyanazokat a tanácsokat tudom adni. Az első aranyszabály: befektetés nélkül nincs hozam. A befektetés egyrészt idő. Tudom, nagyon drága az idejük. Végig kell gondolni: megéri-e a befektetés. Ez vonatkozik az energiára és az anyagiakra is. A képzés hiába ingyenes, vannak költségek (pl. nyomtatott szótárak vásárlása régen, esetleg szoftvereké ma). Szerencsére még nem olyan költséges, hogy ez komoly visszatartó erő lenne. Reméljük, a jövőben is elérhető marad anyagilag. Ha egyszer a szak, majd a szakma mellett döntöttek, akkor azt teljes erőbedobással célszerű végezni. Tiszteljék a szakmájukat, hogy a külvilág is tisztelje őket. A tudás megszerzésével és profi munkával tudják meggyőzni a megbízót, hogy hozzáadott értéket adnak. A jövő útját ebben a szegmensben látom, a profi szolgáltatásban.

A nyelvi közvetítés melyik aspektusa áll Önhöz legközelebb?

A tolmácsolás, fordítás, lektorálás nagyon jól kiegészítik egymást. Bármelyik hiányozna, ha nem lenne. Jó ezeket váltakoztatni. Így teljes az élet. Mert azért valljuk be, a tolmács és fordító élete is lehet monoton, akár bármely más szakma művelőié. Óriási szerencse, hogy több alfaja van a szakmának. Van, aki sokkal jobban tud teljesíteni az egyik vagy a másik ágon. De nagyon gyakran ugyanaz az ember több részterületen tud jól dolgozni, és akkor érdemes is.

Melyik tolmácsolási eseményére vagy fordítására a legbüszkébb?

Az önértékelésben, az énképben nagyon fontos a büszkeség. Közvetlenül az alázat után következik. Nem a produktum minősége miatt, hanem a körülmények miatt én három eseményt emelnék ki. Kettő tolmácsolás, egy fordítás. A két tolmácsolás közül az egyik egy tévétoronyban volt. Nekem akkora tériszonyom van, mint három másik embernek együtt. Felmásztam, de bennmaradtam a tévétorony belsejében. A kedves ügyfelek kimentek az erkélyre, amely ott fent a levegőben a semmibe lógott. Na, arra nem voltam hajlandó kimenni, így kiabáltunk egymásnak. Végül is sikerült a tolmácsolás. Ezt a magánéletben valószínűleg nem tettem volna meg. Nagyon hasonló eset: égési sérültek ellátásáról szóló rövidfilm tolmácsolása. Nem bírom a látványt, amint vérző, felhólyagosodó testeket mutatnak, és az ellátás során fel-felüvölt a kedves páciens. A magánéletben ebből kimenekültem volna. Itt rövidfilm lévén nem volt váltótársam. Az ajtóval legyeztem magam, és sikerült ájulás nélkül teljesíteni a feladatot. A harmadik eset egy irodalmi fordítás, amikor szlengben volt az eredeti szöveg egy része, és nyilván így is kellett visszaadni. A szerkesztő, miután elolvasta a fordításomat, azt mondta: „Nem is néztem volna ki belőled ezt, úri fiú!”

Megosztana a nyelvi közvetítői múltjából esetleg egy vicces történetet?

Magyarról franciára kellett szinkrontolmácsolnom: a kultúra finanszírozásáról volt szó. Példákat hozott fel az előadó, hogy még egy bélyegmúzeum is megtalálja a módját, hogy ne csak a belépődíjakból szerezzen bevételt, hanem proaktívan járuljon hozzá a fennmaradásához. További példaként hozta fel a Goya Múzeumot, amit én kisbetűsként értelmeztem, és „cigogne”-nak tolmácsoltam. Nem sokkal később rájöttem, hogy nem madármúzeumról volt szó, hanem van Dél-Franciaországban egy, a festőnek szentelt múzeum. Szerencsére nem lett probléma belőle.

Melyek a legfontosabb értékek az életében?

Az én életemben a munka a család után következett a rangsorban. De ez a munka legyen érdekes. Szó esett a monotóniáról. Én nem monotonnak fogom fel a munkámat. Talán azért sem, mert váltogatom és kombinálom a különböző válfajait a fordításnak és a tolmácsolásnak, és ezek mellett mindig szükségét éreztem, hogy tanítsak. A nyelv kutatása nélkül sem tudtam elképzelni az életemet. A fordítás-tolmácsolás maga is részben hasonló típusú embert igényel. A fordítás-tolmácsolás és a kutatás egyáltalán nem mond ellent egymásnak. És itt fontosnak tartom azt aláhúzni, hogy a kutatás tárgyát és módját az ember szabadon választhassa meg. Én a francia morfoszintaxis és a folklóron belül a közmondások területén kutattam. Ezeket a témákat én magam választottam még egyetemista koromban, és nem érezném jól magam, ha bármelyikben megakadályoztak volna, ha mást erőszakoltak volna rám. Abban a szerencsében részesültem, hogy ösztöndíjjal támogatott a Magyar Tudományos Akadémia és a Közép-európai Egyetem. Nem biztos, hogy enélkül el tudtam volna végezni azt, amit így sikerült. Tehát a kíváncsiság kielégítése fontos érték az életemben. Meg a barátság. Nagyon tág körből szereztem barátokat. Nyilván a szakmám, a nyelvtudásom tágította ezt a kört, de mondjuk, ha a korosztályokat nézzük, voltak és vannak egy nemzedékkel idősebbek és egy nemzedékkel fiatalabbak is. Gondolom, hogy kölcsönösen adunk valamit egymásnak, ha ezek a barátságok működnek.

Mit szokott a szabadidejében csinálni?

Régen nagyon sokat olvastam szépirodalmat. Leginkább 19. századi, részben francia novellákat, regényeket. Mostanra a szépirodalom olvasása visszaszorult. Olyan sokat olvastam, és a fordítással vagy tolmácsolással kapcsolatos olyan sok anyag megy át a kezemen, hogy nem mindig érzek rá kedvet. Kevesebbet olvasok hát, mint a múltban. Ezzel párhuzamosan viszont bejöttek a filmek és a sport. Talán ezzel kellett volna kezdenem. Nem azért, mintha sokat sportolnék, hanem azért, mert annyira fontos. A foglalkozásaim mind ülő foglalkozások. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki megőrizze az egészségét úgy, hogy nem mozog. Az csak a véletlen műve lehet, de statisztikailag nagyon rosszul indul, aki így teszi. Ha már muszáj, akkor inkább szeressük. Valaha kedvtelésből futottam, inkább hosszú-, mint rövidtávon, vagy középtávon, mondjuk úgy. Szeretek pingpongozni, és ritkábban, kedv és időjárás függvényében, biciklizem. Ezenkívül érmet gyűjtök. A legszűkebb szakterületem a kéteurós különkiadások.

Mi az a tanulság, amely a tanítás során körvonalazódott Önben?

Jobban felfigyelek a hibáimra, a hibás berögződésekre. Rengeteget lehet tanulni a hallgatóktól. Állítólag hét laikus annyit tud, mint egy szakember. Ez bizonyos szám mellett igaz is. Hát én sokszor hét hallgatóval találkoztam. Nagyon sok mindenre akárcsak véletlenül vagy nagyon tudatosan felhívták a figyelmemet. Vagy azért, mert alaposabban néztek utána valaminek vagy azért, mert máson nevelkedtek, és más a megközelítésük.

Hogyan jött a nyelvi közvetítői pálya?

A tolmácskarrieremet Szépe György tanár úrnak köszönhetem. Hallgató koromban a szegedi egyetemen részt vettem a francia–magyar kontrasztív nyelvészeti társaság munkájában. Eljárogattunk, hallgattuk a sok okosságot. Szépe tanár úr akkor a Nyelvtudományi Intézet munkatársa volt, időnként lejött az ülésekre. Beszélgettünk, mindenkit megismert egy kicsit. Egy évvel a végzés után Szépe tanár úr szervezte az AILA, a Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti Társaság konferenciáját Veszprémben, ahol angol, német, francia, orosz és természetesen magyar tolmácsolásra volt szükség. A tanár úrnak az volt az ötlete, hogy olyan tolmácsok kellenek, akik értenek a nyelvészethez és tudnak nyelvről nyelvre is dolgozni, és valahogy eszébe jutottam. Na, ez az a kezdet, amitől most már mindenkit eltántorítok, de amikor az én generációm kezdte a szakmát, a tolmácsképzés is csak akkor állt fel, és szinkrontolmácsképzés egyáltalán nem volt. Aztán, ahogy az lenni szokott, egyik megbízás hozta maga után a másikat. Egy pár hónapon belül előléptem főállású szabadfoglalkozású tolmáccsá. A fordítás a kezdetektől ott volt, sokszor ugyanazok a tolmács és fordító megbízóim.

Önt leginkább az European Masters in Conference Interpreting (Európai Uniós Konferenciatolmács – EMCI) képzésről ismerik a hallgatók. Kinek és miért ajánlja az EMCI képzést?

Valóban én koordinálom a legérdekesebb órát, a minikonferenciát. A nyílt napra rengetegen jönnek el, nagyon népszerű. A kabin varázsa mindenkit megfog. Főleg azoknak ajánlom, akik mind a két nyelvükből kellőképpen felkészültek és hajlandóak nem kevés időt és energiát áldozni, hogy a tolmácsolás minden fajtáját lefedjék. Cserébe előre megígérhetem, hogy nagyon fogják élvezni. Ha a hallgató tényleg belefekteti azt az energiát, amit megérdemel a képzés, meg ő maga, ez nagyon élvezetes szak. Eddig nálunk angol, német, francia, olasz, spanyol, holland és svéd nyelveken indul a képzés. A hallgatókat erős tanári gárda várja.

Milyen tanácsot adna a tolmács záróvizsgára/EMCI vizsgára?

A stresszkezelés nem könnyű dolog, ezt sokszor tapasztaltuk. Lehet, hogy a hallgató, aki hétről hétre jól teljesített, vizsgahelyzetben nem tudja úgy kezelni a stresszt, hogy ilyenkor is ugyanolyan teljesítményt tudjon nyújtani. Ne menjenek vizsgázni üres gyomorral. Nem jó az utolsó pillanatig gyakorolni. A legfontosabb pedig a pozitív hozzáállás: meg tudom csinálni, hiszen az órákon is ugyanezt csináltam. Arra kell gondolni, hogy a vizsgabeszédek sem lesznek mások, mint az órákon. És ne hallgassák meg a rémtörténeteket. Minden vizsgabizottság emberbarát. Nem arra vagyunk kíváncsiak, mit nem tudnak, hanem hogy tényleg tud-e olyan jól teljesíteni, ahogy azt várjuk. Mindenkitől azt várjuk, hogy sikerül neki.

Milyen stresszkezelési technikákat ajánlana?

A tolmácsolás stresszes munka. Nincs olyan, hogy valaki teljesen stresszmentesen lép be a kabinba, vagy a tárgyalóasztalhoz. Mindig van stressz, de ez nem baj, mert az emelkedett adrenalinszint fokozza a teljesítményt. De meg lehet tanulni kezelni a stresszt. Fontos a légzéstechnika, az kifejezetten segít. Vagy, ahogy egy orvos ismerősöm ajánlotta, a mentális stresszt alakítsuk fizikai stresszé. Például végigfutunk a folyosón. Fekvőtámaszt mindenki tud csinálni. Ha nem, guggolni mindenki tud. A jóga is segíthet, nincs olyan életkor, amikor nem lenne érdemes elkezdeni. A csokievés is jót tesz. A kávé nem használ, attól még jobban megy fel a vérnyomás. És ahogy mondtam, a pozitív gondolkodás talán a legfontosabb a vizsga, de bármelyik tolmácsolás előtt is: azért vagyok itt, mert ezt már megtanultam. Ezt már tudom csinálni. Nagyon sokszor csináltam már jól. Most is meg tudom csinálni, azért bízták rám ezt a munkát. A közönség nagyon hálás tud lenni, hiszen a tolmácsolás segítő szakma. Sokszor segít, ha a tolmács lát egy szimpatikus arcot a közönségben, akiről látszik, hogy „ráhangolódott” a tolmácsolásra.

Milyen tanácsot adna az itt végzett tolmácstan hallgatóknak a karrierjük beindítása érdekében?

A legfontosabb tanácsom: nem szabad a szakmai elveket feladni. Ez nem könnyű, mert akik úgy mennek ki tőlünk, hogy tényleg fordítani és tolmácsolni szeretnének, azok keresik a lehetőségeket, szeretnének mindent elvállalni, boldogok, hogy lehetőséghez jutnak. Gyakran mélyen áron alul vállalnak el megbízásokat, csak azért, hogy lehetőséghez jussanak. Én ettől minden hallgatómat eltántorítanám. Inkább igyekezzenek több lábon állni, több mindent csinálni a nyelvvel. Nálunk szinte lehetetlen csak tolmácsolásból megélni. Kell is mellé a fordítás, hogy szinten tudják tartani a nyelvet. A tanítást is el kell vállalni. Emellett szeressék, élvezzék, amit csinálnak, amit megtanultak. A nyelvi közvetítés mindig tartogat valami érdekeset, ha ezt újra és újra felfedezik, elégedettek lesznek a szakmai életükben

Melyik tolmácsolási eseményére/fordítására a legbüszkébb?

Nagyon büszke voltam, amikor a Helsinki-folyamat, amelynek szervezete ma már az EBESZ, Budapesten alakult át. Hatalmas fórum volt és a világ minden tájáról jöttek kormányfők. Ezen a nagy konferencián mi a televízióstúdióban tolmácsoltunk, és másnap az ismerősök megállítottak, hogy hallottuk, hogy te voltál Kohl kancellár, hogy te voltál Bill Clinton.

Leginkább viszont azt említeném meg, amikor a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak Budapesten volt megbeszélése, a parasportoló egyesületek világszínvonalú képviselői gyűltek össze a Hélia hotelben. Amikor bementünk a tolmácskabinba, a berendezés mellett találtunk egy diktafon. Kérdeztük a technikust, hogy hát ez meg mi? A technikus azt felelte, hogy ezt az olasz siket sportolók jeltolmácsa tette be, mert otthon majd beszámolót kell írnia az eseményről. Az egyik legmaradandóbb szakmai élményem volt, hogy azokat embereket is meg kellett „szólítani”, akik a hangzó nyelvet nem hallották. Ekkor tudatosult bennem leginkább a tolmács felelőssége.

Megosztana a nyelvi közvetítői múltjából egy vicces történetet, érdekes anekdotát?

Jó sok évvel ezelőtt történt Bükfürdőn, hogy a Nemzetközi Balneológiai Társaság tisztújító közgyűlést tartott, és Ázsiából, Amerikából, a világ minden tájáról érkeztek a tagok. A fő nyelvek: magyar, angol, német és francia. Emellett japán és dél-koreai személyi tolmácsok is jelen voltak. Nekik nem kellett mindent tolmácsolni, mert a japán és dél-koreai szakemberek értettek a főbb nyelveken, és addig a dél-koreai tolmácsok kimentek a teremből. Elérkezett a tisztújítás, az újonnan megválasztott japán tagot felhívták a pódiumra. Rövid köszönőbeszédet mondott, amit a mellette álló tolmácsa fordított. Majd felinvitálták a koreai szakembert is, viszont a tolmács nem volt a teremben. Ilyenkor mit van mit tenni, a szervezők „odalökték” a japán tolmácsot, aki visszament a színpadra, és rezzenéstelen arccal, remek beszédet mondott. Megtapsolták őket, majd visszamentek a helyükre. Utána valamelyik kolléga megkérdezte: „Edina, hát koreaiul is tudsz?” „Dehogy tudok, de valamit kellett csinálni, ha már odalöktek.” Valamit mondani kellett, és ebben a szituációban azért eléggé megjósolható volt, hogy mit is mondhatott a koreai szakember. Ezért tanítjuk a szituációs anticipációt.

Melyek a legfontosabb értékek az életében?

Számomra a legfontosabb érték a családom és a barátaim. Szakmai szempontból pedig a megbecsülés a legkiemelkedőbb, hiszen az a legjobb, amikor az ügyfelek és volt hallgatók tartani akarják velem a kapcsolatot. Évek óta tolmácsolok olyanokkal, akikről elmondhatom, hogy őket is én indítottam el a pályán, és ez kimondhatatlan büszkeség. Csakúgy, mint a minikonferencián tanító kollégáim szeretete és megbecsülése.

Mit csinál a szabadidejében?

Ha van egy szabad hetem, akkor rohanok Angliába. Sokat olvasok, sok nyelvi tévét nézek online. És persze a családommal töltöm az időt.

Üzen valamit a (leendő) hallgatóknak?

Szívem szerint azt üzenném, hogy tanuljanak nagyon-nagyon sokat, és ennek érdekében próbáljanak kevesebbet dolgozni. De tudom, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, és ezért sír a lelkem. Próbáljanak minden olyan lehetőséget megragadni, amelyeket mi kínálunk Önöknek. Ennél jobb alkalmuk nem lesz arra, hogy az igazi élethosszig tartó tanulásra, szakmai kíváncsiságra rászoktassák magukat. Ha ezt el tudják érni, az egész életükön végig fogja kísérni Önöket, és ez borzasztóan jó dolog. Aki tolmácsol és fordít, ott nincs olyan munka, amelyből ne lehetne tanulni, ami nagyon jó a mentális egészség szempontjából. Legyenek kíváncsiak, kitartóak, tanulják meg a szakmai alázatot. Utolsó gondolatként pedig kiemelném, hogy ne riadjanak vissza a spontán, előre nem látott lehetőségektől, hogy gyakorolják a szakmát.

A positive outlook on life: Interview with Paul Morgan

Could you tell us about your childhood? You mentioned that you grew up in a rural area, on the border of England and Wales. Did it affect your work ethic or later life?

Interesting question, I suppose yes. For me, growing up on a farm meant that work was never seen as work, only as a thing that had to be done: animals to be fed and so on. My father said to me, whatever age I was, we are moving the cattle to fresh pasture in half an hour. He would never say “Can you come?” It was never work, it had to be done. So I suppose that work is easy. What is work? My father would always say, every day is a holiday, whether he took a holiday or not. That was his philosophy. Looking back on the partnership with my father and uncle, what they managed to do in a day was amazing, from running a farm and all that it entailed. The energy levels he had as a farmer and everything else beside that is amazing, it definitely affected me.

What kind of schools did you go to and where, what is your profession?

We still do not know, trying to figure it out. Call it “ezermester” in Hungarian, but at the heart of it, I am a teacher. After the university I worked as an economist in London, that was my first job, but it was not for me. I wanted to go back to dealing with people (having done some teaching before), and that is what prompted me to leave that line of work and London, and go to Frankfurt with a two-year contract to teach and translate. I did an MA in teaching, that has dominated since then. I love training as well, which I did in Hungary, Malaysia and Singapore as well. But that takes a back seat with ELTE of course.

What kind of jobs did you have before ELTE FTT?

After London, an economist in Frankfurt that led to Greece, where I taught German for 1 year in Heraklion, Crete for pre-university students, which was demanding. Then Hungary, from where we went to Malaysia and Singapore with my wife who was my girlfriend back then. It was a big challenge to start from nothing (finding an office, training a team). Then we came back to Hungary.

I also have a company besides ELTE, I have run a series of courses (presentation, negotiation skills in English), long term relationships with some companies, the likes of Nike, Cári-Hungaria, MOL, where everything is involved: teaching, one of special programs, interpreting, translation, the whole package. I have met a lot of interesting people and real cross-section companies in Hungary in the last 10 years.

How come that a man from the UK ends up teaching translation and interpreting at ELTE FTT?

One of my friends at university was half Hungarian, we agreed that I would visit him, but we never made it. Then, I went down the next summer with a cousin, and I liked this place. I had a couple of contacts and job offers, I also had a chance at a scholarship linked to my studies, so in the beginning it was all about gaining experience and my curiosity to move here, see and learn more.

About Hungary: there is something in the air, not only the fact that I am married here. Something attractive. We lived in Asia (Malaysia, Singapore) but we missed to be in Hungary, Budapest, missed a good lángos, there are many beautiful places here that I always liked. I would miss it if I could not come here anymore. I love the places, friends, my family and life in general here. A mixture: the people, culture, atmosphere.

What is your favourite activity at the university? There is variety, a cross-section which I like, different courses in all three years (first year students then szakfordítás then EMCI). If I had to choose one, it would be teaching a first-year class because you mould the people and at the end of the third year the jokes are the same, so it becomes boring. Jokes aside, there is something special about first the year students and class, to see and help them develop.

What is it that you love so much about teaching? Is your teaching style conscious, hoping that knowledge sticks better this way?

Ultimately, I want students to enjoy and learn. It could be a rainy day, so students will not always be in a good mood, but I want them to learn something new every day. It is the most important, to develop and help them learn, that is the bottom line. If it comes across in good mood, where humour is involved, then that is a bonus, but ultimately the goal is to learn and to help students reach their goals, to get across material to students.

You are very knowledgeable, what is more, you have the capacity to be really funny, and mix the two amazingly well. Does it come naturally to you?

I do not know. Maybe… If I am considered funny… It is something in the genes, in the background. Knowledgeable: I hope so, I am always learning. Right now, I am reading up on German mythology and I recently had an Italian class. It is important for me to pass on knowledge.

What languages do you speak, which languages do you use in your professional life?

To be very strict, Hungarian, French and German and Latin in school. German goes all the way back to school, up to university, I got my degree in German and Economics. I also studied economics in German at the University of Hamburg. French, I learned from 5 to 21, but no need to tell you, if you do not practice, you forget, so that is what happened with French. Beyond that I had a Japanese lesson for 3 years every day in Asia. It got to a point where I was not bad, it was interesting for me. My favourite languages are Hungarian and German, Italian is also beautiful. I had intensive Spanish for quite some time as well, but I do not use it nowadays.

How many places have you been to?

Hungary, Madrid, London, Greece, Germany, Malaysia, Singapore, North America, Canada and Africa.

Do you translate/interpret (regularly)?

I am still doing translation today but not that much. On a basis of once every two months. Just because of company contacts or because it’s interesting, to practice.

Interpreting, the last was at Nike. Over the years I interpreted from German and English and reverse. From Hungarian to English, every few months, again, due to company links.

I translate mainly, but it is nice to see the whole picture, it is a complex process, both are important. I prefer interpreting as it is more interesting and enjoyable for me, but a little bit of translating is good because of the accuracy.

Do you feel stressed sometimes? How do you cope with that?

Not really, I do not feel stressed as such. Handling it: I look on the bright side, think positively. I enjoy what I am doing so I do not see it as a problem or a source of stress. I just take a positive attitude, everything is relative. Life is easy, only we make it harder. Plus, if you have health, that is the most important, everything else is a bonus.

It is obvious that you are on good terms with yourself, you are energetic, in peak condition. What is your secret?

I do not know. I think it is in the genes. Growing up on a farm with the parents, the genes, the thinking, the family, they definitely played a role. To come from the countryside and have those values is nice, it all goes back to the farm in many aspects. I am also happy to do what I do. I like to give a production, not to be the centre of attention but to get results and educate. I like pushing people, because if I push them, I push myself as well.

What is it that you like to do in your free time?

Today for example I go for my son to pick him up at school. Then I will go for a run, just as yesterday. I will do 15 kms today. I do a lot of running, with Nike as well: Ultra Balaton in the most modern Nike outfits. I have done a lot of football back in the days. I love cycling as well. Spending time with family is also important. I love to get off the internet and have a real book in my hands: biography, history, fiction… I love cross-section, mix it for the information or style of writing, and of course the smell of books.

What are the three most important things/words of wisdom that you hold true in your life (based on experience)?

  1. Love and be loved.
  2. Hard work pays off in the end, regardless of talent. There is no substitute for hard work. It enhances people’s chances in the long run and life will be much easier later.
  3. Modesty and humility. Nothing is worse than over-confident people. Be super confident, because you have to sell yourselves, be brilliant, the best, but modest at the same time. It is a far more important message overall.

Is there something you would like to say to the students(to-be)?

My message is this: learn as much as you can. Maximize your knowledge at this stage of your lives. Keep an open mind. Do what you want to do, aim at it. Sooner or later, but not too late. Because otherwise you will not be happy.

TransELTE:

2018 HU  EN

Fordítástudományi Konferencia:

2017 HU  EN

2016 HU  

Magyar fordítók és tolmácsok napja:

2015 

2014 

2013 

2012 

2011 

2010 

2009 

2008  

2007 

2006 

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999