46. TransELTE Konferencia

2019. március 21-22.

Előzetes program (HU)

Preliminary programme (EN)

 Új kiadványaink

ÚJ! Robin Edina 

Fordítási univerzálék és lektorálás

 

Ildikó Horváth (ed.)

Latest Trends in Hungarian Translation Studies

 

 Robin Edina, Varga Dóra Ágnes

Fordítástudomány - fordításban

 fordtud

Robin Edina, Zachar Viktor (szerk.)

Fordítástudomány ma és holnap

 

FT 21 program 2018/2019 

2018. 11. 29.: Mány Dániel

Eufemizmus, orvosi szövegek és fordítás

 Új képzésformák - TÁVOKTATÁSBAN!

SZAKFORDÍTÓ ÉS TERMINOLÓGUS (gazdasági és jogi)

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ

 

Pannónia Korpusz 

  Országos vizsgák

ÚJ! TÁJÉKOZTATÓ

Jelentkezési határidő: 2019. február 11.

A beérkezés számít, nem a postai feladás!!!

Jelentkezési lapok az Országos vizsgák menüpontban, az egyes vizsgák leírásánál.

A 2019. tavaszi szakfordítói vizsga időpontja:

A szakfordítói vizsga első napja (általános szöveg)

2019. március 11., hétfő, 13.00-13.30 regisztráció

13.30-16.30 írásbeli vizsga

A vizsga második napja (szakmai szöveg) 

2019. március 12., kedd, 8.30-9.00regisztráció

          9.00-13.00 írásbeli vizsga

Szakfordító-lektori vizsga:

2019. március 12., kedd, 8.30-9.00 regisztráció

          9.00-13.00 írásbeli vizsga

Tolmács/ szaktolmács/ konferenciatolmács vizsga:

Az írásbeli vizsga időpontja:

 2019. március 13., szerda, 9.00-9.30 regisztráció, 

 9.30-11.30 írásbeli vizsga

A szóbeli vizsga időpontja:

2019. április-május (értesítés szerint)

A vizsgák helyszíne:

 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár, Mária Terézia terem

Vizsgafelkészítő:

Tolmácsvizsga felkészítő:
2019. március 1.., 9:30-12:45 (15 perc szünettel)
Szakfordító vizsga felkészítő:
2019. március 1., 13:00-16:15 ( 15 perc szünettel)

           

Szent Jeromos Alapítvány, a magyar fordító- és tolmácsképzés támogatásáért         

jeromos2

FELHÍVÁS

1%

Kérjük a Fordító- és Tolmácsképző Tanszék hallgatóit, öregdiákjait, tanárait és mindenkit, akit érdekel a fordítás és tolmácsolás ügye, hogy jövedelemadójuk 1%-ával támogassák Alapítványunk célkitűzéseit.

Ehhez a személyijövedelemadó-csomagban található rendelkező nyilatkozaton a Szent Jeromos Alapítvány adószámát kell feltüntetni:

18166143-1-42

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2016-ban alapítványunkat jövedelemadójuk 1%-ával támogatták/támogatják. A felajánlott összeget a fordítóképzésben részt vevő hallgatók támogatására, tavaszi konferenciánkra és a „Fordítástudomány” c. folyóirat kiadására fordítottuk.

Szent Jeromos Alapítvány

 

 

Hogyan jött a nyelvi közvetítői pálya?

A tolmácskarrieremet Szépe György tanár úrnak köszönhetem. Hallgató koromban a szegedi egyetemen részt vettem a francia–magyar kontrasztív nyelvészeti társaság munkájában. Eljárogattunk, hallgattuk a sok okosságot. Szépe tanár úr akkor a Nyelvtudományi Intézet munkatársa volt, időnként lejött az ülésekre. Beszélgettünk, mindenkit megismert egy kicsit. Egy évvel a végzés után Szépe tanár úr szervezte az AILA, a Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti Társaság konferenciáját Veszprémben, ahol angol, német, francia, orosz és természetesen magyar tolmácsolásra volt szükség. A tanár úrnak az volt az ötlete, hogy olyan tolmácsok kellenek, akik értenek a nyelvészethez és tudnak nyelvről nyelvre is dolgozni, és valahogy eszébe jutottam. Na, ez az a kezdet, amitől most már mindenkit eltántorítok, de amikor az én generációm kezdte a szakmát, a tolmácsképzés is csak akkor állt fel, és szinkrontolmácsképzés egyáltalán nem volt. Aztán, ahogy az lenni szokott, egyik megbízás hozta maga után a másikat. Egy pár hónapon belül előléptem főállású szabadfoglalkozású tolmáccsá. A fordítás a kezdetektől ott volt, sokszor ugyanazok a tolmács és fordító megbízóim.

Önt leginkább az European Masters in Conference Interpreting (Európai Uniós Konferenciatolmács – EMCI) képzésről ismerik a hallgatók. Kinek és miért ajánlja az EMCI képzést?

Valóban én koordinálom a legérdekesebb órát, a minikonferenciát. A nyílt napra rengetegen jönnek el, nagyon népszerű. A kabin varázsa mindenkit megfog. Főleg azoknak ajánlom, akik mind a két nyelvükből kellőképpen felkészültek és hajlandóak nem kevés időt és energiát áldozni, hogy a tolmácsolás minden fajtáját lefedjék. Cserébe előre megígérhetem, hogy nagyon fogják élvezni. Ha a hallgató tényleg belefekteti azt az energiát, amit megérdemel a képzés, meg ő maga, ez nagyon élvezetes szak. Eddig nálunk angol, német, francia, olasz, spanyol, holland és svéd nyelveken indul a képzés. A hallgatókat erős tanári gárda várja.

Milyen tanácsot adna a tolmács záróvizsgára/EMCI vizsgára?

A stresszkezelés nem könnyű dolog, ezt sokszor tapasztaltuk. Lehet, hogy a hallgató, aki hétről hétre jól teljesített, vizsgahelyzetben nem tudja úgy kezelni a stresszt, hogy ilyenkor is ugyanolyan teljesítményt tudjon nyújtani. Ne menjenek vizsgázni üres gyomorral. Nem jó az utolsó pillanatig gyakorolni. A legfontosabb pedig a pozitív hozzáállás: meg tudom csinálni, hiszen az órákon is ugyanezt csináltam. Arra kell gondolni, hogy a vizsgabeszédek sem lesznek mások, mint az órákon. És ne hallgassák meg a rémtörténeteket. Minden vizsgabizottság emberbarát. Nem arra vagyunk kíváncsiak, mit nem tudnak, hanem hogy tényleg tud-e olyan jól teljesíteni, ahogy azt várjuk. Mindenkitől azt várjuk, hogy sikerül neki.

Milyen stresszkezelési technikákat ajánlana?

A tolmácsolás stresszes munka. Nincs olyan, hogy valaki teljesen stresszmentesen lép be a kabinba, vagy a tárgyalóasztalhoz. Mindig van stressz, de ez nem baj, mert az emelkedett adrenalinszint fokozza a teljesítményt. De meg lehet tanulni kezelni a stresszt. Fontos a légzéstechnika, az kifejezetten segít. Vagy, ahogy egy orvos ismerősöm ajánlotta, a mentális stresszt alakítsuk fizikai stresszé. Például végigfutunk a folyosón. Fekvőtámaszt mindenki tud csinálni. Ha nem, guggolni mindenki tud. A jóga is segíthet, nincs olyan életkor, amikor nem lenne érdemes elkezdeni. A csokievés is jót tesz. A kávé nem használ, attól még jobban megy fel a vérnyomás. És ahogy mondtam, a pozitív gondolkodás talán a legfontosabb a vizsga, de bármelyik tolmácsolás előtt is: azért vagyok itt, mert ezt már megtanultam. Ezt már tudom csinálni. Nagyon sokszor csináltam már jól. Most is meg tudom csinálni, azért bízták rám ezt a munkát. A közönség nagyon hálás tud lenni, hiszen a tolmácsolás segítő szakma. Sokszor segít, ha a tolmács lát egy szimpatikus arcot a közönségben, akiről látszik, hogy „ráhangolódott” a tolmácsolásra.

Milyen tanácsot adna az itt végzett tolmácstan hallgatóknak a karrierjük beindítása érdekében?

A legfontosabb tanácsom: nem szabad a szakmai elveket feladni. Ez nem könnyű, mert akik úgy mennek ki tőlünk, hogy tényleg fordítani és tolmácsolni szeretnének, azok keresik a lehetőségeket, szeretnének mindent elvállalni, boldogok, hogy lehetőséghez jutnak. Gyakran mélyen áron alul vállalnak el megbízásokat, csak azért, hogy lehetőséghez jussanak. Én ettől minden hallgatómat eltántorítanám. Inkább igyekezzenek több lábon állni, több mindent csinálni a nyelvvel. Nálunk szinte lehetetlen csak tolmácsolásból megélni. Kell is mellé a fordítás, hogy szinten tudják tartani a nyelvet. A tanítást is el kell vállalni. Emellett szeressék, élvezzék, amit csinálnak, amit megtanultak. A nyelvi közvetítés mindig tartogat valami érdekeset, ha ezt újra és újra felfedezik, elégedettek lesznek a szakmai életükben

Melyik tolmácsolási eseményére/fordítására a legbüszkébb?

Nagyon büszke voltam, amikor a Helsinki-folyamat, amelynek szervezete ma már az EBESZ, Budapesten alakult át. Hatalmas fórum volt és a világ minden tájáról jöttek kormányfők. Ezen a nagy konferencián mi a televízióstúdióban tolmácsoltunk, és másnap az ismerősök megállítottak, hogy hallottuk, hogy te voltál Kohl kancellár, hogy te voltál Bill Clinton.

Leginkább viszont azt említeném meg, amikor a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak Budapesten volt megbeszélése, a parasportoló egyesületek világszínvonalú képviselői gyűltek össze a Hélia hotelben. Amikor bementünk a tolmácskabinba, a berendezés mellett találtunk egy diktafon. Kérdeztük a technikust, hogy hát ez meg mi? A technikus azt felelte, hogy ezt az olasz siket sportolók jeltolmácsa tette be, mert otthon majd beszámolót kell írnia az eseményről. Az egyik legmaradandóbb szakmai élményem volt, hogy azokat embereket is meg kellett „szólítani”, akik a hangzó nyelvet nem hallották. Ekkor tudatosult bennem leginkább a tolmács felelőssége.

Megosztana a nyelvi közvetítői múltjából egy vicces történetet, érdekes anekdotát?

Jó sok évvel ezelőtt történt Bükfürdőn, hogy a Nemzetközi Balneológiai Társaság tisztújító közgyűlést tartott, és Ázsiából, Amerikából, a világ minden tájáról érkeztek a tagok. A fő nyelvek: magyar, angol, német és francia. Emellett japán és dél-koreai személyi tolmácsok is jelen voltak. Nekik nem kellett mindent tolmácsolni, mert a japán és dél-koreai szakemberek értettek a főbb nyelveken, és addig a dél-koreai tolmácsok kimentek a teremből. Elérkezett a tisztújítás, az újonnan megválasztott japán tagot felhívták a pódiumra. Rövid köszönőbeszédet mondott, amit a mellette álló tolmácsa fordított. Majd felinvitálták a koreai szakembert is, viszont a tolmács nem volt a teremben. Ilyenkor mit van mit tenni, a szervezők „odalökték” a japán tolmácsot, aki visszament a színpadra, és rezzenéstelen arccal, remek beszédet mondott. Megtapsolták őket, majd visszamentek a helyükre. Utána valamelyik kolléga megkérdezte: „Edina, hát koreaiul is tudsz?” „Dehogy tudok, de valamit kellett csinálni, ha már odalöktek.” Valamit mondani kellett, és ebben a szituációban azért eléggé megjósolható volt, hogy mit is mondhatott a koreai szakember. Ezért tanítjuk a szituációs anticipációt.

Melyek a legfontosabb értékek az életében?

Számomra a legfontosabb érték a családom és a barátaim. Szakmai szempontból pedig a megbecsülés a legkiemelkedőbb, hiszen az a legjobb, amikor az ügyfelek és volt hallgatók tartani akarják velem a kapcsolatot. Évek óta tolmácsolok olyanokkal, akikről elmondhatom, hogy őket is én indítottam el a pályán, és ez kimondhatatlan büszkeség. Csakúgy, mint a minikonferencián tanító kollégáim szeretete és megbecsülése.

Mit csinál a szabadidejében?

Ha van egy szabad hetem, akkor rohanok Angliába. Sokat olvasok, sok nyelvi tévét nézek online. És persze a családommal töltöm az időt.

Üzen valamit a (leendő) hallgatóknak?

Szívem szerint azt üzenném, hogy tanuljanak nagyon-nagyon sokat, és ennek érdekében próbáljanak kevesebbet dolgozni. De tudom, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, és ezért sír a lelkem. Próbáljanak minden olyan lehetőséget megragadni, amelyeket mi kínálunk Önöknek. Ennél jobb alkalmuk nem lesz arra, hogy az igazi élethosszig tartó tanulásra, szakmai kíváncsiságra rászoktassák magukat. Ha ezt el tudják érni, az egész életükön végig fogja kísérni Önöket, és ez borzasztóan jó dolog. Aki tolmácsol és fordít, ott nincs olyan munka, amelyből ne lehetne tanulni, ami nagyon jó a mentális egészség szempontjából. Legyenek kíváncsiak, kitartóak, tanulják meg a szakmai alázatot. Utolsó gondolatként pedig kiemelném, hogy ne riadjanak vissza a spontán, előre nem látott lehetőségektől, hogy gyakorolják a szakmát.

A positive outlook on life: Interview with Paul Morgan

Could you tell us about your childhood? You mentioned that you grew up in a rural area, on the border of England and Wales. Did it affect your work ethic or later life?

Interesting question, I suppose yes. For me, growing up on a farm meant that work was never seen as work, only as a thing that had to be done: animals to be fed and so on. My father said to me, whatever age I was, we are moving the cattle to fresh pasture in half an hour. He would never say “Can you come?” It was never work, it had to be done. So I suppose that work is easy. What is work? My father would always say, every day is a holiday, whether he took a holiday or not. That was his philosophy. Looking back on the partnership with my father and uncle, what they managed to do in a day was amazing, from running a farm and all that it entailed. The energy levels he had as a farmer and everything else beside that is amazing, it definitely affected me.

What kind of schools did you go to and where, what is your profession?

We still do not know, trying to figure it out. Call it “ezermester” in Hungarian, but at the heart of it, I am a teacher. After the university I worked as an economist in London, that was my first job, but it was not for me. I wanted to go back to dealing with people (having done some teaching before), and that is what prompted me to leave that line of work and London, and go to Frankfurt with a two-year contract to teach and translate. I did an MA in teaching, that has dominated since then. I love training as well, which I did in Hungary, Malaysia and Singapore as well. But that takes a back seat with ELTE of course.

What kind of jobs did you have before ELTE FTT?

After London, an economist in Frankfurt that led to Greece, where I taught German for 1 year in Heraklion, Crete for pre-university students, which was demanding. Then Hungary, from where we went to Malaysia and Singapore with my wife who was my girlfriend back then. It was a big challenge to start from nothing (finding an office, training a team). Then we came back to Hungary.

I also have a company besides ELTE, I have run a series of courses (presentation, negotiation skills in English), long term relationships with some companies, the likes of Nike, Cári-Hungaria, MOL, where everything is involved: teaching, one of special programs, interpreting, translation, the whole package. I have met a lot of interesting people and real cross-section companies in Hungary in the last 10 years.

How come that a man from the UK ends up teaching translation and interpreting at ELTE FTT?

One of my friends at university was half Hungarian, we agreed that I would visit him, but we never made it. Then, I went down the next summer with a cousin, and I liked this place. I had a couple of contacts and job offers, I also had a chance at a scholarship linked to my studies, so in the beginning it was all about gaining experience and my curiosity to move here, see and learn more.

About Hungary: there is something in the air, not only the fact that I am married here. Something attractive. We lived in Asia (Malaysia, Singapore) but we missed to be in Hungary, Budapest, missed a good lángos, there are many beautiful places here that I always liked. I would miss it if I could not come here anymore. I love the places, friends, my family and life in general here. A mixture: the people, culture, atmosphere.

What is your favourite activity at the university? There is variety, a cross-section which I like, different courses in all three years (first year students then szakfordítás then EMCI). If I had to choose one, it would be teaching a first-year class because you mould the people and at the end of the third year the jokes are the same, so it becomes boring. Jokes aside, there is something special about first the year students and class, to see and help them develop.

What is it that you love so much about teaching? Is your teaching style conscious, hoping that knowledge sticks better this way?

Ultimately, I want students to enjoy and learn. It could be a rainy day, so students will not always be in a good mood, but I want them to learn something new every day. It is the most important, to develop and help them learn, that is the bottom line. If it comes across in good mood, where humour is involved, then that is a bonus, but ultimately the goal is to learn and to help students reach their goals, to get across material to students.

You are very knowledgeable, what is more, you have the capacity to be really funny, and mix the two amazingly well. Does it come naturally to you?

I do not know. Maybe… If I am considered funny… It is something in the genes, in the background. Knowledgeable: I hope so, I am always learning. Right now, I am reading up on German mythology and I recently had an Italian class. It is important for me to pass on knowledge.

What languages do you speak, which languages do you use in your professional life?

To be very strict, Hungarian, French and German and Latin in school. German goes all the way back to school, up to university, I got my degree in German and Economics. I also studied economics in German at the University of Hamburg. French, I learned from 5 to 21, but no need to tell you, if you do not practice, you forget, so that is what happened with French. Beyond that I had a Japanese lesson for 3 years every day in Asia. It got to a point where I was not bad, it was interesting for me. My favourite languages are Hungarian and German, Italian is also beautiful. I had intensive Spanish for quite some time as well, but I do not use it nowadays.

How many places have you been to?

Hungary, Madrid, London, Greece, Germany, Malaysia, Singapore, North America, Canada and Africa.

Do you translate/interpret (regularly)?

I am still doing translation today but not that much. On a basis of once every two months. Just because of company contacts or because it’s interesting, to practice.

Interpreting, the last was at Nike. Over the years I interpreted from German and English and reverse. From Hungarian to English, every few months, again, due to company links.

I translate mainly, but it is nice to see the whole picture, it is a complex process, both are important. I prefer interpreting as it is more interesting and enjoyable for me, but a little bit of translating is good because of the accuracy.

Do you feel stressed sometimes? How do you cope with that?

Not really, I do not feel stressed as such. Handling it: I look on the bright side, think positively. I enjoy what I am doing so I do not see it as a problem or a source of stress. I just take a positive attitude, everything is relative. Life is easy, only we make it harder. Plus, if you have health, that is the most important, everything else is a bonus.

It is obvious that you are on good terms with yourself, you are energetic, in peak condition. What is your secret?

I do not know. I think it is in the genes. Growing up on a farm with the parents, the genes, the thinking, the family, they definitely played a role. To come from the countryside and have those values is nice, it all goes back to the farm in many aspects. I am also happy to do what I do. I like to give a production, not to be the centre of attention but to get results and educate. I like pushing people, because if I push them, I push myself as well.

What is it that you like to do in your free time?

Today for example I go for my son to pick him up at school. Then I will go for a run, just as yesterday. I will do 15 kms today. I do a lot of running, with Nike as well: Ultra Balaton in the most modern Nike outfits. I have done a lot of football back in the days. I love cycling as well. Spending time with family is also important. I love to get off the internet and have a real book in my hands: biography, history, fiction… I love cross-section, mix it for the information or style of writing, and of course the smell of books.

What are the three most important things/words of wisdom that you hold true in your life (based on experience)?

  1. Love and be loved.
  2. Hard work pays off in the end, regardless of talent. There is no substitute for hard work. It enhances people’s chances in the long run and life will be much easier later.
  3. Modesty and humility. Nothing is worse than over-confident people. Be super confident, because you have to sell yourselves, be brilliant, the best, but modest at the same time. It is a far more important message overall.

Is there something you would like to say to the students(to-be)?

My message is this: learn as much as you can. Maximize your knowledge at this stage of your lives. Keep an open mind. Do what you want to do, aim at it. Sooner or later, but not too late. Because otherwise you will not be happy.

TransELTE:

2018 HU  EN

Fordítástudományi Konferencia:

2017 HU  EN

2016 HU  

Magyar fordítók és tolmácsok napja:

2015 

2014 

2013 

2012 

2011 

2010 

2009 

2008  

2007 

2006 

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

Mióta van jelen a tanszék életében, milyen szerepköröket töltött be?

1990 óta, vagyis 28 éve. Mindenféle tantárgyat tanítottam már: fordítás-előkészítést: rövid szövegeken keresztül szótár- és lexikonhasználatot; glosszáriumkészítést, valamint mindazokat az előkészítő lépéseket, amelyek a diplomamunka elkészítéséhez szükségesek. Az EU-s szaknyelv képzésénél angolról magyarra fordítást; magyarról angolra fordítástechnikát, jogi angolt és gazdasági angolt is mind a két irányban, és az utóbbi években angolról magyarra fordítástechnikát.

Hogyan jött a fordítás mint szakma, illetve annak oktatása?

A családomban hagyomány volt a nyelvtudás. Édesapám németül, angolul és franciául beszélt és olvasott. Én csak angolul és oroszul tanultam meg. A gimnáziumi orosztanárom, Szőke Ágnes, különlegesen jó tanár volt; ő szerettette meg velem a fordítást.

Az angol nyelvet másodéves egyetemista korom óta tanítom, egyénileg és csoportosan is. A fordítás tanítását e tanszéken Láng Zsuzsa vezető tanárnőnek köszönhetem, mert ő hívott ide. Nagyon sokáig ő volt az angol tanári szakcsoport vezetője. Az elmúlt években sok más megbízott oktató is megfordult a tanszéken, de én itt ragadtam, mert annyira megszerettem ezt a munkát. Alapelvem az órák műhelyjellege. Amikor pl. angolról magyarra fordítunk, tekintsük a forrásszöveget egyfajta meghódítandó izgalmas képződménynek; közelítsük meg azt minden oldalról és próbáljuk a lehető leghitelesebben visszaadni. Ez igazi szellemi kaland!

Hol dolgozott eddig?

Sok évig a Magyar Távirati Irodában – és ennek máig is érzem a hatását. A fegyelmet és koncentrált munkavégzést ott tanultam meg. Magyarországról szóló híreket kellett magyarról angolra fordítani. A Magyar Rádió angol szekciójában híreket fordítottam angolra, amelyeket aztán stúdióban magnóra mondtam.

A rendszerváltás idején, 1988 és 1990 között egy ma már nem létező angol nyelvű havilapnál, a Hungarian Observernél voltam szerkesztőségvezető. A cikkek megrendelésében és szerkesztésében is részt vettem.

Éveken át külső fordítója voltam a National Geographic magazinnak. Nagyon szép szakmai feladat volt – ahogyan a Britannica Hungarica egyik pótkötete is, melynek néhány szócikkét fordítottam. Mindkét magas presztízsű munkához Straky Zoltán, kiváló fordító barátom ajánlott be – ugyanis a szakmánkban óriási szerepe van a referenciáknak.

Van esetleg egy vicces anekdota, amelyet megosztana több évtizedes fordítói múltjából?

A nyolcvanas évek közepén az amerikai képviselőház delegációját fogadták magyar parlamenti képviselők, és én voltam a két tolmács egyike. Hosszas tanácskozás után odajön hozzám Király István (abban az időben nagy tekintélyű irodalomtörténész és politikus), és azt mondja: „Ne haragudjon, de itt beszélgettünk a kollégákkal önről, és nem tudtuk eldönteni, hogy maga magyar vagy angol anyanyelvű.” Máig is töröm a fejem, hogy kérdése kritika vagy dicséret volt-e.

A kilencvenes évek elején a Lauder Javne iskola új épületének megnyitóján angolra kellett tolmácsolnom különböző személyiségek köszöntőit. Göncz Árpád köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy az iskola létrejöttéért köszönet jár az amerikai kormánynak, a holland kormánynak és a Németh-kormánynak. Én meg persze mondtam, hogy We are thankful to the American, the Dutch and the German Government”. Göncz Árpád, félretéve szövegét, erre odaszólt, hogy a kedves tolmács urat ki kell javítania, mert ő bizony Németh Miklós kormányára gondolt nem a német kormányra. Mondanom sem kell, az epizód nagy derültséget okozott.

Hogyan lehet kezelni a stresszt tolmácsolásnál?

Nagyon alaposan fel kell készülni. Volt pl. olyan egyórás szinkrontolmácsolásom, amelyre egy egész hétig készültem és 3 oldalas glosszáriumot készítettem.

Érdemes a kétnyelvű felkészülési jegyzeteket odavinni a kabinba. Konszekutív tolmácsolásnál is hasznos, ha a jegyzeteink ott lapulnak a zsebünkben. Még ha nem is használjuk, a tudat, hogyha akarnánk, belenézhetnénk – erősít.

Bizony előfordul, hogy közvetlenül a tolmácsolás előtt az ember tényleg kék meg lila az izgalomtól. Ilyenkor mondd azt magadnak: „Ezek szerint nem találtak nálad jobbat. Hát akkor érjék be veled!”

Ön szerint mi az, amire a legjobban oda kell figyelni a szakdolgozatnál fordítói specializáción?

Az első: miért írta meg a művet a szerző? Mi a központi üzenet? Ez általában 3-5 mondatban összefoglalható. Ha valaki képtelen néhány mondatban összefoglalni, hogy ez a 30 000 leütéses szöveg miért született meg, akkor nem értette meg.

A második: milyen a szerző viszonya a témához: objektív, szenvedélyes, térítő jellegű, vagy akár gunyoros. A témavezető segítségével e két kérdést tisztázni kell.

Fejleszthető ez a fajta tudatosság?

Igen, de csak akkor, ha az ember jól fogadja a kritikát. Az a fajta műhelymunka, amelyet az óráimon igyekszem létrehozni, pont ezt segíti elő; ki-ki nyitott elmével vesz részt, beteszi a közösbe, amit tud, hajlandó meghallgatni, ha más esetleg teljesen mást gondol, vagyis eszmebörze jön létre.

Milyen jövőt jósol a fordításnak?

A fordítói feladatok előre modellezhető részét egyre inkább át fogják venni a gépek. A klisévé merevedett fordulatokat sokszor már mi is gépként fordítjuk, és ehhez a fordítói memóriák már most is nagy segítséget nyújtanak. Ugyanakkor az emberi munkaerő soha nem szorul ki teljesen. Egyrészt azért, mert vannak nem sztereotipizálható szövegtípusok. Másrészt, amikor a fordítások egy részét már a gépek végzik, akkor az emberi lektorálás jelentősége nő majd meg. Számszerűleg kevesebb, de magasabban képzett nyelvi szakértőre mindig szükség lesz.

Ön szerint mi kell ma ahhoz, hogy valaki sikeres fordító legyen, mikre kell odafigyelni, miket kell elkerülni?

A fordítói sikeresség két eleme, a minőség és a mennyiség: tűz és víz. Ha valaki jól teszi a dolgát, akkor sok megbízást kap. Ha viszont nem méri fel helyesen, hogy mennyi az az optimális mennyiség, amelyet még az ő saját legjobb szintjén meg tud csinálni, akkor előbb-utóbb e nagy mennyiségű munka lerontja a minőséget.

Az a baj, hogy ha az ember elkezd jól keresni fordítóként, akkor azt hiszi, hogy egy-egy kiugró hónapnak kell mostantól a standardnak lennie, és akkor sajnos előbb-utóbb kiég. Ez nem vicc. Ismerek olyan embereket a szakmában, akik éveken át reggeltől estig dolgoztak, sok pénzt kerestek, hírnevet szereztek, de aztán egy ponton túl az emberi kreativitás kiürül. Egyik napról a másikra azon veszi észre magát, hogy meggyűlöli a fordítást. Onnantól kezdve azután egyáltalán nem tud dolgozni.

A siker egyik titka tehát a lelkierő, hogy tudjunk munkát elutasítani. Nem szabad bármilyen határidővel bármit elvállalni. Legyünk magunkkal szigorúak és őszinték, mert a puhaság később visszaüt. Nálam az vált be, hogy egy-egy nehezebb projekt után, amikor napi 10-12 órát fordítottam, többnapos szünetet tartok. Akkor meg kell próbálni akár be se kapcsolni a gépet, legyen teljes az „elvonókúra”, hogy visszajöjjön a betűéhség.

Mit szeret a fordításban?

Számomra a fordítás kaland. A mindennapi életben félénk, a váratlan helyzeteket kerülő ember vagyok. A fordításban viszont nagyon lázba tud hozni, ha olyan gondolatokat fordíthatok, amelyek nekem még sosem jutottak eszembe, vagy azt érzem, hogy nem csak, hogy nekem nem jutottak eszembe, hanem az olvasóknak is új lesz. Ilyenkor azt se bánom, ha reggeltől estig szótároznom kell, mert nagyon nehéz a szöveg. Ha az a szöveg hozzátesz valamit az egyetemes tudáshoz, vagy egy szűkebb közösség világismeretéhez, akkor bármire képes vagyok. De ennek sajnos az ellenkezője is igaz: ha manipulatív, vagy már százak által elismételt, érdektelen, rosszul megírt szövegről van szó, akkor nagyon szenvedek.

Mi a három legfontosabb érték az életében?

A kérdést a munkára leszűkítve: a tájékozottság, a műveltség és a szókincs. A műveltség egész életre szóló program: hatéves kortól folyamatosan építjük. A klasszikus műveket érdemes elolvasni, átgondolni és, amit lehet, megjegyezni belőlük.

A tájékozottság sokkal inkább tapad a mai naphoz. Az ember folyamatosan figyelje a médiából azokat a híreket, információkat, amelyeket fontosnak tart. Legyen naprakész.

A szókincs pedig mind a műveltséggel mind a tájékozottsággal kapcsolatos tudatos tevékenység, hiszen mindazok a szavak, kifejezések, amelyeket látunk, hallunk, részben ismertek, részben újak. Vegyük a fáradtságot, hogy folyamatosan megnézzük a szótárakban, ha bármi újjal, akár egy régi kifejezés újfajta jelentésével találkozunk. Soha nem szabad azt mondani, hogy nekem már nincs szükségem szótárra. Kilencven éves korunkig is szükségünk lesz rá, mert a nyelv változik, nekünk pedig vele együtt kell fejlődni.

Van olyan téma, amelyről szeretne beszélni, ami esetleg érdekelhetné a nyelvi közvetítőket?

Igyekezzenek a fordítandó szöveghez közép-európai értelmiségiként viszonyulni. Ne az legyen munkájuk középpontjában, hogy én csak egy fordító/tolmács vagyok, aki minél hamarabb átteszi egy másik nyelvre a szöveget és aztán le van tudva a dolog. Először is olvasóként viszonyuljanak a szöveghez. Megnézni, hogy rám miként hat a szöveg. Ha megvizsgáltam, hogy rám miként hat, és szerencsés esetben jól, mert tetszik, és tanulok belőle, sőt, esetleg még szórakoztatónak is találom, akkor nagyobb az esély, hogy az az írásmű, az a fordítás, amelyet létrehozok, meg tudja ismételni ugyanezt az élményt az olvasókban is.

Mit üzen a jelenlegi/jövőbeli hallgatóknak?

Továbbra is vegyék komolyan a magyar nyelvi tudatosság szinten tartását. A mesterszak két éve alatt kénytelenek magyarra is fordítani, ha örülnek ennek, ha nem. Később lehet, hogy tudják úgy irányítani, hogy csak idegen nyelvre fordítsanak. Ennek ellenére, ha úgy érzik, hogy már hosszabb ideje nem kellett magyarra fordítani, akkor akár saját kezdeményezésre írjanak naplót, levelet, cikket. Kultiválják a magyar nyelvet, hogy ne jöjjenek ki az írásbeli megszólalás gyakorlatából magyarul sem. És legyenek jól tájékozottak akkor is, ha az adott élethelyzetük ezt szakmailag éppen nem kívánja meg.

Hogyan jött a fordítói szakma, majd annak oktatása?

A német nyelv gyakorlatilag kezdettől fogva jelen van az életemben. Még nem voltam hatéves, amikor édesapám hivatása révén kikerültünk Ausztriába, Bécsbe. Az általános iskola első osztályát már ott kezdtem, a német nyelv ismerete és szeretete pedig azóta elkísér. A fordítás konkrétan a gimnáziumban került először a látóterembe, amikor nyolc év után hazaköltöztünk Budapestre, és elkezdtem fordítani rokonoknak, ismerősöknek, ahogyan szerintem a legtöbben egyébként. Ebben nincs semmi szégyellnivaló, inkább abban, ha utána az ember, amennyiben ezt az utat választja, nem professzionalizálódik.

A német nyelv és irodalom szak megkezdése után fogalmazódott meg bennem, hogy fordítással szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Az egyetemen jártam egy órára az egyik mentoromhoz, a fájóan korán elhunyt Szabari Krisztina tanárnőhöz, aki „áttanított” a Fordító- és Tolmácsképzőből, és elvégeztem a Műfordítás programot is. Ez olyasmi volt, mint manapság a specializáció: mélyebb ismereteket közvetítő tanegységek elvégzését jelentette. Az ezzel kapcsolatos órák nagy része az Idegen Nyelvi Lektorátuson volt. Itt két tanárnőnek, Allgeier Magdolnának és egy másik mentoromnak, a közelmúltban elhunyt Papp Andreának köszönhetően még egyetemistaként bekapcsolódhattam az óraadásba – ez 2002-ben volt. Furcsa helyzet volt, mert eleinte velem egykorú vagy nálam idősebb hallgatókkal elemeztünk mű- és sajtófordításokat.

Az ötéves német szak után jelentkeztem a Fordító- és Tolmácsképző Központba, ahol azoknak a tanároknak az óráira jártam, akik később a kollégáim lettek. Ennek elvégzését követően, 2004-ben felkért Szabari Krisztina tanárnő, hogy megbízott előadóként tartsak egy fordítástechnikai kurzust a szakirányú képzésben. Ezzel párhuzamosan elkezdtem szabadúszóként fordítani, tolmácsolni. 2009-ben, amikor lehetőség nyílt rá, akkor Klaudy professzor asszony, illetve Szabari tanárnő kérdezte meg, hogy szeretnék-e főállásban is itt tanítani, egyetemi tanársegédként.

Honnan jött az FT 21 előadássorozat ötlete?

Amikor 2013-ban elvégeztem a Fordítástudományi Doktori Programot, amelyet Klaudy tanárnő épített fel a Nyelvtudományi Doktori Iskolán belül, azt láttam, hogy egy-egy tudományos konferencián sok esetben az itt nálunk végzett hallgatók tartanak előadásokat, de más egyetem vagy főiskola képviseletében. Azt szerettem volna, hogyha egyrészt ezek az egykori hallgatók megmaradnának a doktori program körül, tehát előadásokat tartanának arról, mi az új kutatási területük, min dolgoznak a saját egyetemükön. Másrészt azt is, hogy lássák, mely témák foglalkoztatják a friss doktoranduszokat. Az is az elgondolás része volt, hogy az aktuális doktoranduszok kapjanak fellépési lehetőséget és szerezzenek némi rutint. Amikor ezt felvetettem Klaudy tanárnőnek, ő rögtön nagy lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést, és elmondta, hogy már benne is érlelődött egy hasonló gondolat jó ideje. Így aztán 2014 őszén indult el az FT 21 – Fordítástudomány ma és holnap elnevezésű programsorozat, azóta pedig már közel harminc előadó szerepelt benne, egykori és jelenlegi doktoranduszok, az ELTE és más felsőoktatási intézmények oktatói.

A honlapján és a Facebook oldalán is lehet látni, hogy rengeteg ügyfél elégedett a munkájával. Ez minek köszönhető?

 

Amit el tudok mondani az az, hogy én mit teszek annak érdekében, hogy engem válasszanak, vagy visszatérjenek hozzám az ügyfelek. Kiemelten fontosnak tartom a biztos nyelvtudást: az én praxisomban még mindig jelentős túlsúlyban van az idegen nyelvre végzett munka. Fontos az is, hogy az évek során az ember sok egyéb, szakmai ismeretet is sajátítson el, ez bölcsészként mindig nehezebb. Mi nyelvi szakemberek vagyunk elsődlegesen, és nem a szakmák, hanem a nyelv felől közelítünk a fordításhoz, így bőven van mit tanulnunk. A nyelvtanulás és a szakmai ismeretek elsajátítása egész életen át tartó folyamat, tehát nyitottnak kell lenni a világra. Emellett legyen a fordítás pontos, precíz, legyen teljes, tehát ne adjon le az ember hiányos, összecsapott munkákat, illetve nagyon fontos természetesen a határidő tartása. Ezek mind triviális dolgoknak tűnnek, de ezek alapján ítélik meg teljesítményünket. Fontos, hogy az ember képes legyen tűrni a stresszt, a monotóniát, ami a fordításnál, lektorálásnál óhatatlanul jelen van, hiszen adott esetben egész nap a gép előtt ülünk. Végezetül nyilvánvalóan közrejátszanak ebben „soft skillek“ is, tehát, hogy egy hullámhosszon mozgunk-e a megbízóval, tudunk-e rugalmasan reagálni bizonyos váratlan helyzetekre, hogyan kommunikálunk a megbízókkal, mennyire mutatunk irántuk tiszteletet, a szakmánk iránt pedig alázatot.

Ön szerint mennyire fontos az online jelenlét a szakmában?

 

Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy a legtöbb megbízást még mindig szájhagyomány, azaz ajánlások útján szerzem. Az ajánlás alapja az, hogy legyen konkrét személyes tapasztalata a megbízónak velem, és mindennek az alapja a kifogástalan szakmai munka. Az online jelenlét ennek mindenképpen csak a kiegészítése lehet, tehát erre nem lehet építeni – ezzel együtt hasznos kiegészítés lehet. Előnye, hogy az ember így megfelelő formában tudja prezentálni az eddigi munkáit, megbízóit, ha szeretné felfedni őket, és a saját készségeit, tudását is megfelelően tudja bemutatni. De önmagában ez nem elegendő, tehát bármennyire is csicsás egy honlap, bármennyire is kidekoráljuk mindenféle hangzatos szlogennel vagy háttérképpel, attól még ez a befektetett munkát vagy a szakmai ismereteket nem fogja helyettesíteni.

Jobban megéri személyes kapcsolatokat kiépíteni és konferenciákra járni?

Azt látom, hogy sokkal több szakmai rendezvény, konferencia, kerekasztal és egyéb olyan lehetőség van, ahol az emberre felfigyelhetnek, mint régebben. Időről időre vannak külön „állásbörzék” is, amelyeket meghirdetnek. Még jó pár évvel ezelőtt erre nem volt lehetőség, és nehezebben lehetett ilyen formában személyes kapcsolatot kialakítani közvetlen megbízókkal, kollégákkal és fordítóirodákkal. Kezdőként ma már mindenképpen kihasználnám ezeket a lehetőségeket.

Mi az, amire a legjobban oda kell figyelni a szakdolgozat során azoknak, akik a fordítói specializáción vannak? Mik a leggyakoribb hibák, amiket esetleg el lehet kerülni?

Olyan témát és olyan szöveget válasszanak, amelyet szívesen fordítanak, amely közel áll hozzájuk, és ne döntsenek túlságosan nehéz szöveg mellett, hiszen ezzel a saját életüket nehezítik meg. Használják ki azt, hogy egyrészt saját maguk választhatnak szöveget, ami nincs mindenhol így, másrészt azt, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy saját maguk választják ki, mi az, amit le szeretnének fordítani. Fontosnak tartom azt is, hogy legyenek gyanakvóak: annak is nézzenek utána, amiben biztosnak gondolják magukat, hiszen sok kifejezésnek lehet második, harmadik jelentése. Egy-egy szórend is megváltoztathatja a teljes mondatnak vagy bekezdésnek az értelmét, tehát erre is nagyon oda kell figyelni. Ha szükségesnek érzik, mindenképpen egyeztessenek ezek kapcsán a konzulenssel, hiszen ő azért van, hogy segítsen nekik, hogy ki tudja szűrni a félrefordításokat, félreértéseket. Pihentessék a szöveget, miután elkészültek vele, mielőtt összevetnék az eredetivel, mert akkor jobban kiütköznek az esetleges magyartalanságok és hibák.

Mi a jó fordító ismérve, és milyen tanácsot adna a piacra kilépő kezdő fordítóknak, akik elvégzik a mesterképzést?

 

Fontosnak tartom, hogy az ember ismerje a saját korlátait. Hogy tudja, melyek azok a területek, amelyeken nem vállal munkát, mert egész egyszerűen tisztában van azzal, hogy nem tudná azt az adott feladatot megbízhatóan teljesíteni. A megbízók felé is jól veszi ki magát, ha az ember tud nemet mondani, és például nem vállal el egy bizonyos orvosi vagy műszaki szöveget, mert nem érzi magát kellően biztosnak ezen a téren. De mindenképpen fontos az, hogy ne csak egy, ráadásul nagyon szűk szakterületen dolgozzon, próbáljon beletanulni más szakterületekbe is. Erre jó kiindulási alapot ad a mi képzésünk, hiszen egy féléven keresztül csak gazdasági vonatkozású dolgokkal foglalkoznak, egy féléven keresztül pedig jogi vonatkozásúakkal.

Tanuljanak a lektori visszajelzésekből. Ha nem kapják vissza a szöveget, akkor kérjék el az adott irodától vagy megbízótól. Én is nagyon sokat tanultam a lektori javításokból. Nem minden javítást fogadtam és fogadok meg, de ennek ellenére nagyon sokat tanultam és tanulok belőlük a mai napig. Sokszor azt is tapasztalom a hallgatóinknál, hogy bizony nem éltek huzamosabb ideig az adott nyelvterületen. Ezt problémának látom, és ezzel párhuzamosan azt is tapasztalom, hogy a lehetőségeket, amelyek adódnak – akár itt nálunk a képzés során –, nem ragadják meg. Nem mennek el például ösztöndíjjal külföldre, amikor erre lehetőségünk lenne. Így mindenképpen azt tanácsolnám, hogy az idegen nyelv felfejlesztése érdekében azért huzamosabb időt töltsenek el az adott nyelvterületen. A nyelvtudás mindennek az alapja, és sokszor, amikor idegen nyelvre fordítanak itt nálunk a hallgatók, bizony még kiütköznek alapvető nyelvtani vagy nyelvi hiányosságok. Emellett pedig, ahogy mondtam, bővítsék a szaktudásukat azokon a területeken, amelyeken szeretnének munkát vállalni, és folyamatosan tartsanak lépést a világgal.

Mi a három legfontosabb érték az életében?

Szent Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében fogalmazza meg azt a három tanítást, amely alapján próbálom élni az életemet. Érdekes, hogy a kérdésben is szám szerint éppen három értéket említett. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet“ – mondja Szent Pál. Az első, a hit, pontosabban a keresztény-katolikus hit nálam a neveltetésemből fakad, gyerekkorom óta jelen van, és mindennek ez adja meg a keretét az életemben. A második, a remény, egyrészt jelenti az Istenbe vetett reményt, másrészt annak napi szintű megélését is. Amikor az ember belekerül bizonyos szituációkba a mindennapok során, akkor mindig a legjobb tudása szerint kell teljesítenie és bíznia a pozitív végkifejletben. A remény akkor is fontos az életemben, amikor csüggedek, amikor esetleg kudarc ér, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném vagy elterveztem. És a legfontosabb, a szeretet: ez egyrészt jelenti az Isten iránti szeretetet, másrészt az embertársak irántit is. Ez utóbbi a legközelebbi körben nyilvánul meg a legmarkánsabban, tehát a szűkebb és tágabb értelemben vett család szeretetében, a baráti kapcsolatok fontosságában. De az igazán nagy kihívás az ember életében nyilvánvalóan az a szeretetkapcsolat, amely az ellenségeihez fűzi vagy kellene, hogy fűzze. Amikor velünk ellenségesen, adott esetben bántóan vagy nem helyénvalóan viselkednek más emberek, akkor is erre megfelelő módon kellene tudni reagálni és szeretni kellene ezeket az embertársainkat is. Ez néha sikerül, de sokszor bizony kudarcot vallunk ebben. Ez egy örök kihívás az életemben, az életünkben.

Mit csinál a szabadidejében?

A jelenlegi élethelyzetemnél fogva a szabadidőm nagy részét a családommal töltöm, mivel a gyerekek még kicsik, 7, 5, és 2 évesek. Emellett fontos a feleségemmel kettesben töltött idő, az egymással való beszélgetés, az egymásra odafigyelés. Erre az utóbbi években tudatosan próbálunk időt szakítani, ha nem is minden nap, de minden héten – ez nem egyszerű a három gyerek mellett. Fontosak számomra a baráti kapcsolatok is, hiszen nyilvánvalóan a családon kívül ők tudják a legtöbbet rólam, ők ismerik az összes örömömet és bánatomat, és ezért velük is szívesen töltök időt. Emellett szeretek olvasni, zenét hallgatni, és a sok ülő munka miatt mindennap igyekszem kimozdulni, a szabadban lenni, gyalogolni.

Milyen jövőt jósol a fordításnak és a nyelvi közvetítésnek?

Nem vagyok jós, de a jelenlegi technikai fejlődést látva mindenképpen átalakulóban van a fordítás, de a tolmácsolás és sok más szakma is. Mindenképpen fontos lesz a jövőben az alkalmazkodóképesség, bármilyen irányba fejlődnek is a dolgok, az, hogy gyorsan tudjunk reagálni új helyzetekre, tudományos felfedezésekre. Az is bizonyos, hogy egyre nagyobb teret nyer a gépi fordítás, ez csak fokozódni fog. A gépi fordítás mellett az utószerkesztés, utólagos lektorálás is egyre fontosabb lesz. Úgy gondolom, bizonyos szakterületeken, bizonyos szövegfajták, szövegtípusok esetében ez jóval lassabb folyamat lesz, mint más területeken, úgyhogy ebből a szempontból fontos lesz a specializálódás: ha egyes területeket „elveszítünk“, akkor tudjunk átnyergelni más területekre, ahol még esetleg nem képes olyan jó teljesítményre egy gép. Nyilvánvalóan vannak és lesznek nyelvi különbségek is. A magyar nyelvvel viszonylag jó kiindulási helyzetben vagyunk: angol–német nyelvpárban sokkal előbb szembesülnek majd folyamatokkal a fordítók, mint német–magyar vagy angol–magyar nyelvpárban. Ebben nem csak az játszik szerepet, hogy a magyar nyelv milyen sajátosságokkal rendelkezik, hanem olyan szempontok is, hogy a magyarnak mondjuk az angolhoz vagy a kínaihoz képest mégiscsak elenyésző a beszélőinek a száma, így nyilvánvalóan gazdaságossági megfontolásokból nincs annyira előtérben a fejlesztéseket illetően. Ebből a szempontból egy kicsit talán megnyugodhatunk, az összes többit pedig majd meglátjuk.

Mit szeret a fordításban?

A fordítói szakma rendkívül változatos. Egyrészt változatos helyzetekbe kerül az ember a különböző megbízóknak köszönhetően, másrészt a szövegtípusok és a szövegek tartalma, nyelvezete miatt. Olyan szakma ez, amelyben az ember folyamatosan tanulhat valami újat, megismerheti más emberek véleményét, óriási rálátása lesz a világ dolgaira különböző szemszögből. Ez bizonyos szempontból nagyfokú szabadságot jelent. Emellett viszont nagy fegyelemre is készteti az embert, hiszen mégiscsak mások igényeinek kell megfelelni és utasításokat kell betartani. Ez a szépsége, de egyben a nehézsége is a fordításnak.

Mit üzen a leendő, illetve a mostani hallgatóknak?

Mindig legjobb tudásuk szerint dolgozzanak, és szeressék azt, amit csinálnak, vagy amit majd később hivatásszerűen csinálni fognak, bármi legyen is az. Lehet a munka vagy szakma szeretete nélkül is végezni a feladatainkat, de az a kérdés, hogy érdemes-e? Egy idő után az ember belefásul, elkalandoznak a gondolatai, ráun. Jobb esetben csak kisebb hibákat vét, rosszabb esetben a hibáinak lesznek súlyosabb következményei is. Magába zuhan és reményét veszti, megcsömörlik. Ha csak a fizetésért, a hírnévért vagy a hangzatos pozícióért végeznek egy munkát, akkor egy idő után el fogják veszíteni a lelkesedésüket.