XXIII. TransELTE-OFFI Konferencia 

2021. március 24-25-26.

Program és regisztráció 

 

Fordítástudományi PhD tájékoztató 2021/2022 

 

  Franciás pályázat!

ÚJ kiadványaink!

 

Seresi-Eszenyi-Robin (szerk.)

Távolléti oktatás a fordító- és tolmácsképzésben

Oktatásmódszertani tapaszataltok a Covid--19 idején

 

Fordítástudomány folyóirat 

Online elérhető a legfrissebb, 44. szám!

Robin-Zachar (szerk.) 

Lektorálástudomány - fordításban 

Fordító és tolmács 

MA felvételi tájékoztató

Adatközlő lap

ORSZÁGOS FORDÍTÓ- ÉS TOLMÁCSVIZSGÁK 2021

ÚJ! TÁJÉKOZTATÓ

Tisztelt Jelentkezők!

 
Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a 2021 márciusára tervezett szakfordító- és tolmácsvizsgák
nem kerülhetnek megrendezésre a hatályos járványügyi rendelkezésekkel, valamint az ELTE JOKT szabályzatával összhangban.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadjuk, valamint a korábban beadott anyagot megőrizzük.
A legközelebbi vizsgaidőpontról, illetve a vizsgafelkészítőről e-mailben küldünk tájékoztatót a későbbiekben.
 

Az esetleges kellemetlenségért ezúton is szíves megértését kérjük!

 

 Új kiadványaink 

ÚJ! TransELTE 2018 tanulmánykötet

 Horvath TransELTE2018 BORITO

Robin Edina 

Fordítási univerzálék és lektorálás

Ildikó Horváth (ed.)

Latest Trends in Hungarian Translation Studies

 Robin Edina, Varga Dóra Ágnes

Fordítástudomány - fordításban

 fordtud

Robin Edina, Zachar Viktor (szerk.)

Fordítástudomány ma és holnap

 

 Új képzésformák - TÁVOKTATÁSBAN!

SZAKFORDÍTÓ ÉS TERMINOLÓGUS (gazdasági és jogi)

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ

Pannónia Korpusz 

           

szakirányú továbbképzés

Az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke a következő tanévben akkreditált, szakirányú továbbképzésben szerzett diplomát nyújtó  szakfordító és nyelvi mérnök szakirányú továbbképzést indít A–B nyelvi kombinációban: magyar (A) - angol (B) nyelvből. 

Munkarend: nappali

Finanszírozási forma: önköltséges

Önköltség összege: 295.000 Ft

Képzési idő (félév): 2

Irányszám: 8 < 16

A képzés gyakorisága: heti 15-16 óra

A képzés helye: Budapest

Képzési terület: Bölcsészettudomány

A részvétel feltétele: a) legalább alapképzésben, idegen nyelvi szakon szerzett oklevél; b) vagy legalább alapképzésben, nem idegen nyelvi szakon szerzett oklevél és C1 szintű komplex (korábban: felsőfokú, C típusú) nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvtudás

A szakirányú továbbképzésben megszerezhető szakképzettség neve: szakfordító és nyelvi mérnök

A képzés kezdete: 2019. szeptember 9.

Egyéb információk: A cél, olyan szakfordítók és nyelvi mérnökök képzése, akik képesek szakszerűen ellátni az írásbeli és nyelvi közvetítés feladatát A nyelvről B nyelvre és B nyelvről A nyelvre. Az írott forrásnyelvi szöveget tartalmilag pontosan és nyelvileg helyesen vissza tudják adni a célnyelven. Képesek többnyelvű lokalizációs (szoftver, web) projektekben nyelvi mérnöki feladatokat ellátni, a forrásfájlokat fordításra előkészíteni, elvégezni a szükséges fájlkonverziókat, valamint a fordítás utáni utómunkákat, teszteléseket, fordítói kiadványszerkesztést. Képzés magyar és angol nyelvekből indul. A Képzési és kimeneti követelmények hamarosan a https://www.elte.hu/file/KPR_IV_SZAKIRANYU.pdf címen olvashatók.

Tantárgyak:

Elméleti tantárgyak

Bevezetés a fordítás elméletébe

Bevezetés a nyelvtechnológiába

Bevezetés a terminológia elméletébe

Szakmai fórum

Gyakorlati tantrágyak

Szakfordítás BA I.

Szakfordítás BA II.

Szakfordítás AB I.

Szakfordítás AB II.

Nyelvtechnológia I.

Nyelvtechnológia II.

Fordítói számítógéphasználat

A terminológiakezelés technológiája

Gépi fordítás és utószerkesztés a szakfordításban

Fordítói és terminológiai projektmunka

Kiadványszerkesztés

Alkalmassági (felvételi) vizsga:

I. Az írásbeli alkalmassági vizsga részei:

1. fordítás A nyelvről B nyelvre,

2. fordítás B nyelvről A nyelvre.

A vizsgán használható szótár.

II. Motivációs beszélgetés

Jelentkezési határidő: 2020/21-es tanévben előreláthatóan nem indul

Az írásbeli alkalmassági vizsga ideje:

A motivációs beszélgetés időpontja: 

Felvételi eljárási díj: 9.000 Ft

Jelentkezési lap itt letölthető

A jelentkezéshez szükséges:

  • kitöltött jelentkezési lap,
  • diplomamásolat (külföldi diploma esetében hiteles fordítás is csatolandó),
  • C1 szintű nyelvvizsga-bizonyítvány másolata (nem nyelvszakosok esetén),
  • magyar nyelvű önéletrajz,
  • 1 db igazolványkép,
  • 2 db válaszboríték bélyeggel vagy e-mail cím.

Dr. Robin Edina, robin.edina@gmail.comrobin.edina@btk.elte.hu

 robin-edina

 

ÖNÉLETRAJZ

 

Név: Robin Edina
   
Tanulmányok:

1991–1996. Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma

1996–2002. ELTE – Bölcsészettudományi Kar – Angol szak

2008. Általános tolmácsvizsga, Debreceni Egyetem.

 

20092012. ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Fordítástudományi Doktori Program

2015. PhD-fokozat nyelvtudományokból

   
Specializáció:

Fordítástudomány, lektorálás

Tanítási gyakorlat:

 

 
19972001

UCB Hungary Kft.

ABN Amro Bank Rt

TMS Economica Bt. – Dunaholding Brókerház

Dunaholding Rt.

IE-New York Broker

Környezetvédelmi Minisztérium

20002001

2011–2013

2014–2015

2015-től

 

 

Fordítói és szerkesztői gyakorlat:

 

2002–2009

2007–2009

 

 

2009-től

ELTE Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék

ELTE FTT – Angol–magyar lektorálási gyakorlatok

ELTE FTT– Language Bistro – Lektorképzés

ELTE FTT – Általános fordítástechnika, jogi és gazdasági szakfordítás, nyelvhelyesség, lektorálás, doktori képzés

Az M&C Publishing Kft. megbízásából

Főszerkesztő – M&C Publishing Kft.

Feladatkör: külföldi jogok beszerzése, olvasószerkesztés, korrektúra, fordítás, PR és marketing tevékenység

Könyvmolyképző Kiadó Kft., Ciceró Könyvstúdió Kft., Kossuth Könyvkiadó, Móra Ifjúsági Könyvkiadó, Athaeneum Kiadó Kft., Maxim Könyvkiadó megbízásából

Nyelvismeret: Angol
 

Latin

Orosz

Egyesületi tagság:

 

 

 

 

Szerkesztőbizottsági tagság:

Magyar Alkalmazott Nyelvészek Egyesülete

MANYE Fordítástudományi Szakosztály Szervezőbizottsága

MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottság

Magyar Műfordítók Egyesülete

Current Trends in Translation Learning and Teaching

Across Languages and Cultures

Fordítástudomány

Alkalmazott Nyelvtudomány

   

Jelentősebb publikációk

Robin E. 2012. Explicitáció és implicitáció a lektorálásban. In: Váradi T. (szerk.) VI. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia online kötete. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 134–139.

Letölthető: http://www.nytud.hu/alknyelvdok12/proceedings12/robin2012.pdf

Robin E. 2013. Az explicitáció etikája. In: Klaudy K. (szerk.) Fordítás és tolmácsolás a harmadik évezred elején: 40 éves az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 49–64.

      Letölthető: http://www.eltereader.hu/media/2013/12/Klaudy_READER.pdf

Robin E. 2013. Egyedi nyelvi elemek a fordításban. Sonia Tirkkonnen-Condit hipotézisének hatása a fordítástudományra. Fordítástudomány 15. évf. 1. szám. 92–102.

Makkos, A., Robin, E. 2014. Explicitation and Implicitation in Back-translation. Current Trends in Translation Teaching and Learning Vol. 5. 151–182.

Letölthető: http://www.cttl.org/uploads/5/2/4/3/5243866/nov_27_complete_cttl_e_2014.pdf

Robin E. 2015. Nyelvi babona a fordításokban. In: Benő Attila, Fazekas Emese, Zsemlyei Borbála (szerk.) Többnyelvűség és kommunikáció Kelet-Közép-Európában. A XXIV. MANYE Kongresszus előadásai. Kolozsvár: MANYE. 167–174.

      Letölthető: http://eme.ro/upload/files/File/Konyvek/MANYE%20tart.PDF

Robin E. 2015. A fordítási univerzálék újraértelmezése. In: Károly Krisztina, Fóris Ágota (szerk.) A fordítás titkos ösvényein. Doktori kutatások Klaudy Kinga tiszteletére II. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 75–90.

      Letölthető: http://www.eltereader.hu/media/2018/05/A_forditas_titkos_osvenyein_READER.pdf

Robin, E. 2016. The Translator as Reviser. In: Ildikó Horváth (ed.) The Modern Translator and Interpreter. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 45–56.

      Letölthető: http://www.eltereader.hu/media/2017/01/Horvath_Modern-ford_READER.pdf

Robin E. 2016. Lektoralt fordítások és eredeti magyar szövegek gépi összehasonlítása. Fordítástudomány 18. évf. 1. szám. 19–30.

Robin, E. 2016. The Modification of Translation Universals in Revised Texts. Thesis Abstract. New Voices in Translation Studies 15. szám.

Robin E., Dankó Sz., Götz A., Nagy A. L., Pataky É., Szegh H., Török G., Zolczer P. 2016. Fordítástudomány és korpuszkutatás: bemutatkozik a Pannónia Korpusz. Fordítástudomány 18. évf. 2. szám. 5–26.

Robin, E. 2017. Translation Universals Revisited. FORUM Vol. 15. No. 1. 50–65.

Letölthető: https://benjamins.com/catalog/forum.15.1.03rob

Robin E. 2017. A lektorálás oktatásának kérdései a szakfordítóképzésben. In: Kóbor M., Csikai Zs. Iránytű az egyetemi fordítóképzéshez. Pécs: Kontraszt. 89–106.

Letölthető: http://www.iranytuportal.hu/sites/default/files/miirtuk/iranytu_2017.pdf

Robin, E., Götz, A., Pataky, É., Szegh, H. 2017. Translation Studies and Corpus Research: Introducing the Pannonia Corpus. Acta Universitatis Sapientiae, Philologica Vol. 9. No. 3. 99–116.

      Letölthető: https://www.degruyter.com/dg/viewarticle/j$002fausp.2017.9.issue-3$002fausp-2017-0032$002fausp-2017-0032.xml

Robin, E. 2018. The Classification of Revisional Modifications. In: Horváth, I. Latest Trends in Hungarian Translation Studies. Budapest: ELTE/OFFI. 155–163.

      Letölthető: http://www.eltereader.hu/media/2018/04/HORVATH_Latest_Trends_READER.pdf

Robin E. 2018. Explicitáció és implicitáció az explicitség szolgálatában. In: Robin E., Zachar V. (szerk.) Fordítástudomány ma és holnap. Budapest: L’Harmattan Kiadó. 157–174.

Robin E., Szegh H. 2018. A Pannónia Korpusz audiovizuális alkorpusza. In: Dróth J. (szerk.) Gépiesség és kreativitás a fordítási piacon és az oktatás különböző szintjein. Budapest: KGRE, L’Harmattan Kiadó. 93–110.

Szerkesztett kötetek

Robin E., Zachar V. (szerk.) 2018. Fordítástudomány ma és holnap. Budapest: L’Harmattan Kiadó.

https://www.evernote.com/shard/s239/sh/3e826c6f-54aa-47a4-8b61-d0de7ebcf8b2/4aba30f4e9247dd5e52fccea9d1a2972/res/2a43284e-df08-4e8e-befe-73febbeebe2f/Robin_Zachar_2018.pdf

Robin E., Varga D. Á. (szerk.) 2018. Fordítástudomány – fordításban. Budapest: ELTE, Typotex.

https://www.interkonyv.hu/konyvek/forditastudomany_forditasban

Tanszékalapítás, tudományszervezés: Interjú Klaudy Kingával

Milyen szakaszok, főbb pontok voltak a tanszék életében? Milyen nehézségek adódtak a folyamat során?

A tanszék életében három színhely volt, mindhárom másban hozott fejlődést. A Ménesi úti Eötvös kollégiumban (1973-1990) a fordító- és tolmácsképzés módszertanát a semmiből kellett felépítenünk. Ez nagyon izgalmas volt. Második otthonunkban, az Amerikai úton (1990-2000) beköszöntött hozzánk Európa. Napi kapcsolatba kerültünk az Európai Bizottság és az Európai Parlament fordítóival és tolmácsaival. Rengeteg segítséget kaptunk tőlük, de nekünk is keményen dolgoznunk kellett, hogy bekapcsolódhassunk a szakma nemzetközi vérkeringésébe. Harmadik, reméljük végleges helyünk a Trefort kert F-épülete, a fordító és tolmács mesterképzés és a fordítástudományi doktori képzés megalapításának színhelye. Mindkettőért keményen meg kellett küzdenünk azokkal, akik a fordító- és tolmácsképzésben csak a nyelvoktatás meghosszabbítását látják, és nem érzékelik, hogy a nyelvi közvetítés önálló szakma, és annak kutatása, a fordítástudomány, önálló alkalmazott nyelvészeti kutatási terület.

Mire a legbüszkébb a tudományos világban elért sikerek közül?

Nem vagyok steril kutató, az én életemben mindig szorosan összefüggött a fordítás oktatása, a fordítástudományi kutatás és a tudományszervezés. Azért kezdtem el kutatni, mert fordítástechnikát oktató tanárként szerettem volna rájönni, miért van az, hogy a kezdő fordítók magyar szövegében minden mondat grammatikailag helyes, az egész szövegük mégis idegenszerű. Így aztán még a korpusznyelvészet divatba jövetele előtt, 1979-ben építettem egy három részből álló korpuszt, amelyben volt eredeti orosz szöveg, magyar fordítás és eredeti magyar szöveg. Azt vizsgáltam, miben tér el a fordított magyar szöveg grammatikai és aktuális tagolása az eredeti magyar szövegétől. Ezen a még manuálisan elemzett korpuszon szépen kimutatható volt egy olyan jelenség, amit fordítással kapcsolatban én írtam le először, a fordított magyar szövegek „kvázi helyessége”.

A következő nagy témám, a fordítók által végzett átváltási műveletek rendszerének kidolgozása is az oktatómunkából született. Profi fordítók által készített fordításokon párhuzamos szövegelemzést végeztünk a hallgatókkal, hogy a gyakorló fordítók titkait ellessük. Mindezt először orosz-magyar és angol-magyar irányban végeztük, de a 90-es években elkezdtem tartani egy Bevezetés a fordítás gyakorlatába című évfolyam-előadást, és fordítási példatárakat kértem a németes és a franciás hallgatóktól is.  Ezekből a példatárakból kiderült, hogy az angol, német, francia és orosz nyelv a fordításban nagyon hasonlóan áll szemben a magyarral, és hasonló műveletekre készteti a fordítókat, akármelyik indoeurópai forrásnyelvről fordítanak magyarra. Ily módon nagyon szépen kirajzolódtak egy indoeurópai-magyar átváltási tipológia körvonalai.

És ennek a nagy mennyiségű fordítási műveletnek a rendszerezése és elemzése hozta magával a harmadik felfedezést, a fordítási műveletek aszimmetriájának felfedezését vagy szerényebben fogalmazva az aszimmetria hipotézist. A hallgatók ugyanis nemcsak magyarra fordított művekből készíthettek példatárat, hanem magyar művek angol, francia, német és orosz fordításaiból is. Elméletileg ilyenkor mindig az ellenkező műveletet várná az ember, pl. ahol betoldás (explicitáció) van angol-magyar irányban ott kihagyást (implicitációt) várnánk magyar-angol irányban. De nem így történik. A hallgatói dolgozatokból évtizedeken keresztül összegyűjtött nagymennyiségű példaanyag alapján azt mutattam ki, hogy implicitációval járó műveleteket ritkábban végeznek a fordítók. Akkor se végzik el őket, ha erre lenne lehetőségük, ez az aszimmetria hipotézis.

Mire a legbüszkébb a tanszéken elért sikerek közül?

A fordító és tolmács mesterszak megalapítását tartom az egyik legfontosabb eredménynek, hiszen ez azt jelenti, hogy mostantól nem véletlenszerűen lesznek az emberek fordítók és tolmácsok, hanem ötéves nyelvi és szakmai képzés alapján, és erről oklevelet kapnak. Ez az évszázadokon keresztül megvetett, lenézett szakma, most, hogy egyetemi végzettséget lehet szerezni belőle, elindult azon az úton, hogy elismertté váljon. Rengeteg munka van még előttünk ezen a téren, de maga a tény, hogy innen diplomás fordítók és tolmácsok kerülnek ki, nagyon nagy dolog.

A másik, amire büszke vagyok, az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktoriskolán belül  létrehozott Fordítástudományi Doktori Program. 2003-ban indult az első csoport, és eddig 38 hallgató szerzett doktori fokozatot fordítástudományból. Mi nyelvészeti szempontból közelítjük meg a fordítást, elsősorban nem műfordításokat vizsgálunk, hanem a legtágabb értelemben vett nyelvi közvetítést. Túlzás nélkül állíthatom, hogy több évtizedes tudományszervező munkám előzte meg ennek a doktori programnak a létrehozását. 1983-ban alapítottam meg a Fordításelméleti Szekciót az MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottságán belül, mely tömörítette azokat az embereket, akiket érdekelt a fordítás elmélete, és elkezdtünk országos konferenciákat rendezni már a 80-as években. A 90-es években, mikor külföldre is mehettünk, már elég járatosok voltunk a fordításelméletben. Hamarosan mi is elkezdtünk nemzetközi fordítástudományi konferenciákat rendezni, és jó nemzetközi kapcsolatokat tudtunk kiépíteni. Tehát a Fordítástudományi Doktori Program megalapítását nagyon jól időzítettük. Minden évben sok a jelentkezőnk, és most már ebből a programból kerülnek ki azok a tanárok, akik az ország különböző egyetemein fordításelméletet tanítanak. Vagyis a fordításelméleti kutatásnak is megvan az utánpótlása.  

Hogyan jött a fordítói/tolmács szakma? Hogyan jött ebből a tanszékalapítás?

Egy nyelvszakos bölcsész mit csinál egyetem után? Nyelvet tanít, fordít és tolmácsol. Én viszont nagyon nem szerettem a nyelvtanítást, nem szerettem általános iskolában tanítani, mindhárom helyet, ahol tanítottam, három nap után otthagytam. Ezután gimnáziumban tanítottam, de ott sem éreztem jól magam.

Ekkor kaptam a Gondolat Kiadótól egy fordítási feladatot: a 19. századbeli nagy orosz gondolkodó, Herzen leveleit kellett lefordítanom oroszról magyarra. Élveztem a munkát, bár hiányoltam, hogy senki nem mondta meg, hogy amit én csinálok, az jó-e vagy sem. Beadtam a fordítást a kiadónak, meg is jelent, de nem kaptam rá semmiféle visszajelzést. De biztosan jól csinálhattam, mert ezután újabb munkákat kaptam, orosz társadalomtudományi műveket fordítottam magyarra. Közben kezembe került Dezső László nyelvtipológiai tárgyú könyve, mely arról szólt, hogy mi jellemzi a jelzős főnévi csoport szerkezetét a különböző nyelvekben. Miközben fordítottam, észrevettem, hogy a jelzős főnévi csoportok milyen érdekesen fordulnak le oroszról magyarra; és ez a jelenség szinte jobban érdekelt, mint maga a fordítás. Rájöttem, hogy a fordításnak nagyon érdekes kontrasztív nyelvészeti aspektusai vannak.

A fordítás elméleti megközelítésével akkor találkoztam először, amikor a Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetébe kerültem tudományos segédmunkatársnak, és a könyvtárban találtam fordításelméleti műveket. Ott ismerkedtem meg dr. Ferenczy Gyulával, akit akkor kértek fel, hogy legyen az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Csoportjának vezetője. Mivel szomszédos volt a szobánk, tudta, hogy fordítok, és fordításelméleti könyveket olvasok. Egy napon megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az újonnan alakuló intézményben orosz-magyar fordítástechnikát tanítani. Boldogan igent mondtam. Így kerültem a Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetéből az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Csoportjába, mint olyan ember, aki tudott a fordításelmélet létezéséről, és akinek már több fordítása megjelent. Tehát először fordítottam, aztán nyelvészetileg elkezdett érdekelni a fordítás, majd megtudtam, hogy a fordításnak létezik elmélete, aztán megalakult a fentebb említett Fordító- és Tolmácsképző Csoport, ahol alapító tag lettem.

Egy másik boldogító igen történetéről is szívesen beszámolok. Kezdettől igyekeztünk bevonni gyakorló fordítókat a munkába. Én az akkor már jó nevű fordítót, Bart Istvánt próbáltam rávenni, hogy tanítson nálunk. Találkoztunk a Szófia étteremben és már a beszélgetés elején kiderült, hogy ő nem szeret tanítani. Valamiről azonban csak kellett beszélgetni, és így esett, hogy az 1973-as év szeptember 21-ik napja két dolog miatt lett emlékezetes az életemben, délelőtt volt a Fordító és Tolmácsképző Csoport évnyitója, délután az esküvőnk. Ő azóta is fordít, én azóta is a fordítást oktatom és kutatom, több közös könyvünk, gyermekünk és unokánk lett közben. 

Mit csinál, amikor éppen nem tanít és nem a fordítástudománnyal foglalkozik, egyszóval mit csinál a szabadidejében?

Mondhatnám azt is, hogy szabadidőm nincs, mert két minősített tudományos folyóiratnak vagyok főszerkesztője (Across Languages and Cultures, valamint Fordítástudomány), ami azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében minden nap kapok kéziratokat illetve, gépiratokat, mert ma már természetesen e-mailen jönnek a benyújtott kéziratok. Elképesztő mennyiségű anyagot kapunk, a cikkek „dupla vak” lektoráltatása, elbírálása rengeteg munkával jár. A Fordítástudományt külön kiemelném, hiszen az publikációs lehetőséget biztosít a PhD hallgatók számára (az abszolutórium megszerzéséhez három cikket kell publikálni minősített folyóiratban). Emellett nagyon szeretek zenét hallgatni és operába járni. Otthon állandóan operát hallgatok, ugyanazt százszor. Szeretem a népdalokat is, szerettem az unokáimnak énekelni, de már nagyok, sajnos nem igénylik. Most főzök nekik, általában övék a hétvége, ennyit változott az életem, mert régen akkor is a gép mellett ültem 

Melyik a legfontosabb, tapasztalaton alapuló “igazság” az életében?

Egyszerűen azt tudom mondani, hogy csak a befektetett munka térül meg, mindenre rá kell szánni az időt. Ez nagyon nehéz szakma, minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy nyelveket tanuljunk, megismerjük a világot, a környezetet, a történelmet, a politikát. Sok időt kell rászánni, sok emberi munkát kell befektetni és az végül mindig megtérül, nem lehet olcsón megúszni.

Mit gondol most a fordítástudományról, milyen jövőt jósol neki?

Mivel egyre több fordító- és tolmácsképző tanszék van a világon, itthon és nemzetközileg is megnőtt a fordítástudomány iránt érdeklődők száma. Úgy gondolom, hogy ez a tudomány csak fejlődni fog minden tekintetben. Abszolút nem aggódom a szakma jövőjéért. Mindig mondom, hogy az elméleti háttér a fordító- és tolmácsszakmát gyakorlók számára is biztonságot és megbecsülést jelent. Magukért dolgozunk.

Üzen valamit a leendő/mostani hallgatóknak?

Legyenek nagyon segítőkészek. Egy fordító és tolmács nemcsak nyelvi közvetítő. Ne csak nyelvileg, hanem emberileg is legyenek segítőkészek, segítsék elő a kommunikációt. Tegyék magukat hasznossá, segítsenek, ahol tudnak. Addig is, amíg nem találják meg a minden szempontból megfelelő munkakört, vállaljanak önkéntes feladatokat, abból is lehet tanulni, azzal is gyarapíthatják ismereteiket. Ne érezzék úgy, hogy derogálna egy-egy kisebb munka. Az a lényeg, hogy sose üljenek ölbe tett kézzel.

A másik dolog, hogy próbáljanak idősebb mentort találni maguknak. Fontos, hogy innen kikerülve találjanak olyan idősebb pályatársakat, akik ambicionálják, hogy segítsenek a fiataloknak. Az én életemben több olyan ember is volt, aki segített az egyetemi pályám során: Ferenczy Gyula, Papp Ferenc, Szépe György, Dezső László. Maguknak persze más pályán kell boldogulniuk, a szabad piac törvényei mások, de akkor is kellenek olyan tapasztaltabb pályatársak, akikre támaszkodhatnak.

Élethosszig tartó tanulás és megfelelő időbeosztás

Interjú Horváth Ildikóval

Miért választotta a tolmács szakmát? Tudatos választás volt, vagy az élet hozta így?

Én választottam a szakmát, és azt is, hogy az iskolapadban kezdem elsajátítanimert, ha van képzés, akkor érdemes tanulni. Rengeteg dolgot tanul az ember magától, de én szerettem volna visszajelzést is kapni, hogy reflektált szakember legyek. Ezért iratkoztam be ide az FTCS-re (Fordító- és Tolmácsképző Csoport) – akkoriban még csak csoport volt a tanszékünk. Ekkor kerültem az ELTE-re, mert egyetemi tanulmányaimat Szegeden, a JATE-n végeztem. A jelenetezéskor ez hihetetlen nagy célnak tűnt; akkor is nagy presztízzsel rendelkezett már az intézmény, de egyből felvettek, és a képzésen úgy éreztem, hogy megtaláltam, amit keresek. Gimnáziumban az a gondolat, hogy valakiből fordító, illetve tolmács lehet, még messzi dolognak tűnt. Nem ismertünk ilyen szakembereket, képzés is csak egyetem után volt, de arról sem tudtunk sokat. Azt tudtam, hogy nyelvekkel szeretnék foglalkozni, így lettem angol–francia szakos középiskolai tanár. Ezután 3–4 évvel jött az ötlet, hogy tolmács legyek.

Fontos megjegyezni egyébként, hogy a tolmácsok általában fordítanak is. Tolmácsoláskor csak törekszik arra az ember, hogy a legjobb szavakat, megoldásokat alkalmazza, ez azonban nem mindig sikerül. Le kell mondani a maximalizmusról: ha nem jön az első legjobb megoldás, meg kell elégedni a második, harmadik megoldással. A fordítás lehetőséget ad arra, hogy az ember jobban elmélyüljön, mélyebben dolgozzuk fel információkat. A kettő nagyon jól kiegészíti egymást.

Melyik a legemlékezetesebb tolmácsolási eseménye, és miért?

Olyan nincs, mert nagyon sok ilyen eseményt tudnék most felsorolni. A szakma legnagyobb előnye a változatosság. Nagyon sok helyzetben volt szerencsém kipróbálni magam, és sok kulissza mögé nyertem betekintést. Jártam már sítalpgyárban, vágóhídon, sajtgyárban, magas beosztású politikusok környezetében, de voltam civil és nemzetközi szervezetekkel missziókon, börtönökben, menekülttáborokban, világörökségi helyszíneken, borvidéken, tolmácsoltam nagy nemzetközi szervezetek konferenciáin, és még folytathatnám a felsorolást. Mindig megállapítom, lassan 20 év gyakorlat után is, hogy az ember folyamatosan tanul valami újat, mindig van „aha!” élményem – ez a nagy előnye a szakmának, ezért viseljük el a stresszt.

Hogyan szokott feltöltődni egy-egy nehéz esemény után?

Vívok. A sport nagyon fontos számomra. 10 és 20 éves korom között versenyszerűen tőröztem. Aztán kimaradt egy kis idő, és nemrég újra kezdtem. Nagyon jól feltölt, amellett, hogy teljesen kikapcsolódom. A társaimnak is mondom: igazán értékelem, hogy heti kétszer másfél órában az a legnagyobb gondom, hogyan szúrom meg őket. Emellett mindennap olvasok szépirodalmat a munkanyelveimen.

Melyik tényező nehezítette meg leginkább a munkáját tolmácsolás közben? Hogyan győzte le? Milyen stresszkezelési technikákat alkalmaz?

Ami stresszfaktor lehet, az az ismeretlen. Hiába készülünk fel a legjobb tudásunk szerint, mindig ér minket valami ismeretlen, és tart az ember attól, hogy olyan helyzet adódik, amelyet nem tud megoldani. A másik, de számomra még fontosabb tényező, ha megbízói oldalról nem feltétlen érzem a jóindulatot, a támogató környezetet. Olyankor az ember előveszi az egészséges önbizalmát, végezzük a munkánkat a legjobb tudásunk szerint, és hisszük, hogy sikerrel fogunk járni, hiszen felkészültünk, és nem először tolmácsolunk.

Négygyerekes anyukaként hogyan tudja otthon, az egyetemen és a tolmácsfülkében is a legjobb teljesítményt nyújtani?

Az ember csak törekszik a legjobbra. A vívás nagyon sokat segít. Minden összeegyeztethető egyébként. Sporttagozatos általános iskolába jártam, mindennap volt testnevelés órám, néha több is, emellett minden este edzésre jártam, versenyszezonban havonta több hétvégét versenyeken töltöttük. Ennek köszönhetően megtanultam beosztani az időmet. Ezenfelül nagyon figyelek arra, hogy mindennek meglegyen a helye és az ideje. Munkaidőben dolgozom, de a munka és szabadidő viszonyát tekintve szigorú szabályokat és időkorlátokat szabok magamnak. Igyekszem offline periódusokat beiktatni, amikor nem nézem meg a telefonom és az emaileket, ami igen nehéz, hiszen rengeteg munkám van. Természetesen sokat számít az ember társa, hogy ő ebben mennyire partner, és a gyerekek is. A tudományos munkám nagy részét úgy végeztem el (PhD, habilitáció), hogy kisgyerekek voltak otthon, és én akkor írtam a publikációimat, amikor ők aludtak. A vívás a multitaskingra is nagyon jól megtanított (mentális, fizikai erőfeszítések összehangolása, gyors döntéshozatal, anticipáció).

Tegyük fel, hogy minden publikációja, interjúja, előadása, könyve, egyszóval minden eltűnt. Mi az a három legfontosabb dolog, tapasztalaton alapuló „igazság”, amelyet kiemelne a szakmát illetően?

Jó nehéz kérdés. Az első, hogy ez egy érdekes, sokszínű szakma, élethosszig tartó tanulásra ösztönöz, folyamatosan fejlődünk.

A második, hogy ez nagyon stresszes szakma – de nem csak egy-egy tolmácsolási esemény stresszes, hanem életvitelszerűen is, hiszen valóban sokszor kell az ember beosztását a családja időbeosztásával konfigurálnia, főleg, mikor pályakezdő, mert akkor azért még nem válogatunk. Később se nagyon, de akkor főleg nem.

A harmadik pedig, hogy a tolmácsolás és általában a nyelvi közvetítés nem csak nyelvtudás kérdése. A nyelvtudás alapfeltétele a fordításnak és tolmácsolásnak is. De csak alapfeltétele, hiszen meg kell értenünk a szövegeket, nyelvi döntéseket, szituációs döntéseket kell hoznunk, komplex mentális folyamatok zajlanak le a fejünkben, anticipáció, figyelemmegosztás, információ-átrendezés, tömörítés: ezek a sikeres tolmácsoláshoz és fordításhoz egyaránt szükségesek.

 

Milyen javaslatai lennének egy pályakezdő tolmács karrierjének beindításához?

Visszatérnék oda, hogy jó, ha a tolmács fordít is. Tényleg kevés az olyan tolmács, aki csak tolmácsol, mindenképp kell más nyelvi közvetítői tevékenység is mellé. Ez a szakmai fejlődés miatt is előnyös, hiszen mikor kikerülnek innen, tehetségesek, felkészültek, de kezdők. Ne csak a tolmácsolásban gondolkodjanak rövid távon, hanem más területen is. A nyelvi szolgáltatói szakma sok lehetőséget is ad. Ne keseredjenek el, ha az elején úgy érzik, nincs annyi lehetőségük tolmácsolásra, mint amennyit szeretnének. Előbb-utóbb, ha akarják, lesz. Az elején ne álmodjanak nagyot. Az ember nem rögtön a nagyhírű nemzetközi konferenciákkal kezd. Ha tolmácsok szeretnének lenni, akkor a mesterképzésük után mindenképpen az EMCI konferenciatolmács-képzésünket javaslom, hiszen ez képzés is szükséges, ha tényleg komolyan gondolják a szakma minőségi művelését. Úgy gondolom, hogy kezdésként az önkéntes munka nagyon jó lehetőség. Én is így kezdtem annak idején. Ha úgy gondolják, hogy van egy potenciális ügyfél, akivel kapcsolatot szeretnének kialakítani, akkor esetleg érdemes lehet ilyen munkát is elvállalni. Tehát: sok lábon állni, és sokféle munkát elvállalni. Kapcsolatokat kiépíteni; a képzés erre remek alkalom. A saját magam évfolyamán és a későbbieknél is látom, hogy nagyon jó kapcsolati hálót lehet kialakítani, nem csak diákok egymással, hanem tanárok és diákok között is létrejöhet minőségi kapcsolat.

 

Melyik éri meg jobban: szabadúszó tolmácsként dolgozni, vagy egy szervezet, tolmács központ alkalmazásában állni?

Szerintem is-is. A nemzetközi szervezetek közül csak az EU-ban hivatalos nyelv a magyar, tehát csak az EU szervezetei keresnek magyar tolmácsokat állandó alkalmazásra vagy szabadúszó tolmácsokat. Szabadúszó tolmácsként is érdekes munkájuk lesz. Több lábon kell állniuk; hogy mi éri meg, személyiség kérdése. Tudnak-e egy szervezeten belül hasonló témákkal, beszédtípusokkal dolgozni, vagy inkább arra vágynak, hogy változatosabb helyszíneken járjanak, más nyelvi közvetítői megbízásokat is elvállaljanak. Inkább biztonságra vágynak, vagy vállalják a bizonytalanságot, és tudják kezelni azt.

 

Milyen út vezet ahhoz, hogy valaki egy nagy nemzetközi szervezet tolmácsa legyen?

Általában azért nagyon sokat kell fejlődni és tanulni. Sokfajta tolmácsolási módot kell kipróbálni, sokféle tolmácsolási területen kell részt venni, mert ezáltal a tolmácsolási technikánk, a nyelvtudásunk és háttértudásunk is fejlődik. De a helyzetfelismerési képességet is, a stresszkezelési képességet is fejlesztjük, és ha kitartunk, akkor elérhetjük, hogy nagy nemzetközi szervezetek is megtaláljanak. A kitartás nagyon fontos, és rengeteget kell tanulnunk, élettapasztalatot szereznünk. És ez jól is van így: először ismerkedni a szakmával, rájönni, hogy tényleg nekünk való-e, hiszen osztályteremben gyakorlunk először. Volt már olyan hallgatónk, aki ígéretesnek tűnt, de mégsem bírta a stresszt, és fordítónak állt. Láttuk fordítva is: akit az osztálytermi tolmácsolás nem inspirált, a való élet pedig igen. Kell időt hagyni a végzés után, hogy lássuk, tényleg ez való-e nekünk, össze tudjuk-e egyeztetni az élet más területeivel.

 

Ön szerint hogy tud egy tolmács jobban érvényesülni? Ha több, széles körben beszélt nyelveken tolmácsol (pl. angol, német), vagy ha kisebb, kevésbé beszélt nyelveken (pl. szlovák)?

Nem is feltétlenül a nyelv határozza meg, hanem a szolgáltatás minősége, a felkészültség és a hozzáállás. Valóban, angol, német és francia nyelvekből folyamatosan van tolmácsképzés, így gondolhatjuk, hogy ezekből a nyelvekből nagyon sok van a piacon. És így is van, de nagyon jó, sokoldalú szakemberből kevés van. A minőség mindenhol nagy érték. A nem ilyen nagy mértékben elterjedt nyelveknél kevesebb a tolmács, de kevesebb is a munka. Azt gondolom, hogy nem a nyelvek határozzák meg, hanem az, hogy milyen minőségű munkát végzünk. Milyen jól tudunk együttműködni a megbízókkal, kollégákkal, hogyan tudunk kommunikálni a célnyelv felhasználóival. Ha a magyar piacot célozzuk meg, kivéve az EU intézményeit, abban kell gondolkodnunk, hogy egy erős B nyelvünk legyen, hiszen a magyar piac jellemzője, hogy „retúrban” kell dolgozni. Kevés kolléga képes ezt több nyelven is jó minőségben elvégezni. Tehát érdemes egy nyelvből nagyon jól dolgozni, és akkor semmi nem lehetetlen, bármilyen nyelvről is legyen szó – én így gondolom. Azonban megfigyelhető tendencia, hogy egy idegen nyelv már nem elég az érvényesüléshez.

Ön szerint a karon tanított nyelvek mellett milyen nyelvet/nyelveket érdemes még elsajátítania egy tolmácsnak?

Ezt nagyon nehéz előre látni, hiszen sok mindentől függ, az aktuális politikai és gazdasági helyzettől. Most a menekültválság miatt nagyon keresettek az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágánakegyes nyelvei, például a pastu és a dari is. De ki tudja, hogy ez meddig lesz így. Úgy gondolom, hogy akkor jó, ha az ember szereti azt, amit csinál, hiszen akkor megtalálja azt a helyet, azokat az alkalmakat, lehetőségeket, amelyek az adott nyelvvel kapcsolatban adottak.

Elég magas a bukási arány a tolmács záróvizsgán. Mi lehet ennek az oka, és hogyan lehet ezt elkerülni?

Ez nagyon nehéz kérdés, amelyet mi, tanárok is felteszünk magunknak minden egyes vizsgaidőszak után: mit rontottunk el? A mesterképzés indulásakor azt, hogy nem nagyon ellenőriztük, kit engedünk tolmács szakirányra. Ám ez mára megváltozott. Most már komolyabban megfontoljuk, elbeszélgetünk magukkal, és ha valakinél úgy látjuk, hogy jobb lenne, ha mégsem a tolmács specializációt választaná, akkor megpróbálunk erről elbeszélgetni vele. Egyszóval már jobban orientáljuk a hallgatókat.

Azt viszont nem láthatjuk előre, hogy a hallgatók mennyi energiát hajlandók ebbe belefektetni. Mi őszintén úgy érezzük, hogy azért kerül sor ennyi bukásra, mert nem gyakorolnak eleget. Nem akarom csak a hallgatókra hárítani a felelősséget, de ezt a mi szelekciós rendszerünkben nem láthatjuk előre, hogy Önök mennyi pluszt tesznek hozzá. A kontaktórákon kívül még rengeteget kell gyakorolniuk, hogy a vizsga sikerüljön, és ezt nem a vizsga előtt két-három héttel vagy két hónappal kell elkezdeni, hanem már az első évben.

Valamint a vizsga stressztényezője is sokat nyom a latban. Sokszor látjuk, hogy az órai stresszt már jól bírják – hiszen az órák is stresszesek: szerepelnek, visszajelzéseket kapnak, és mindig van valami, ami nem úgy sikerül – ezt már megszokták. Azt sem mondanám, hogy az önkéntes tolmácsolások során ne állnák meg a helyüket. A tolmács szakmának is az egyik alapvető jellemzője a stressz, tehát a tanulmányok és vizsgák során is természetes, hogy megjelenik.

Sajnos a tolmácsvizsga egy külön műfaj, amelyre nagyon nehéz felkészülni. Ráadásul azt is látom, hogy egymást is sokszor stresszelik, negatív irányba befolyásolják a hallgatók azzal, hogy azt mondják nehéz és nagy a bukási arány.

Tudna pár szót mondani a bírósági és hatósági tolmácsképzésről?

A felvételi nagyon hasonlít a mesterképzésre való jelentkezés menetével: van egy írásbeli – amely során azt döntjük el, hogy érdemes-e további esélyt adni a jelentkezőnek – és egy szóbeli felmérés. A bírósági tolmácsolás a tolmácsolás speciális fajtája, speciális tudást is kíván, és a képzésen elsősorban ezt a tudást próbáljuk erősíteni a terminológiai órák, a gyakorlatok és a szakdolgozat keretében. Ki szeretném emelni, hogy ez hatósági tolmácsképzés is: nemcsak a tárgyalótermi tolmácsolásra, de egyéb helyzetekre is igyekszünk felkészíteni a hallgatókat, mind készség, mind háttérismeret szintjén. Ezalatt elsősorban a rendőrségi és menekültügyi tolmácsolásra gondolok. Ennek a képzésnek nagyon nagy a szakmai gyakorlati komponense. A képzést az OFFI-val együttműködésben hoztuk létre, az első és a második félév folyamán rajtuk keresztül járnak a hallgatók hospitálni tárgyalótermekbe, valamint a szakmai gyakorlatot is velük teljesítik.

A képzés általában 10–15 fős csoportokkal indul, és kimondottan a magyarországi bíróságokon jellemző tolmácsolási módokra készítjük fel a diákokat: elsősorban rövid- és hosszúszakaszos konszekutív tolmácsolás, blattolás és suttogó tolmácsolás. Magyarországon viszont nincs kabinban végzett szinkrontolmácsolás, az csak a nemzetközi bíróságokon jellemző.

Mit tart fontosnak megemlíteni a doktori képzéssel kapcsolatban?

Akkor érdemes rá jelentkezni, ha az embert érdeklik a fordítás, tolmácsolás, lektorálás, terminológia, tehát a nyelvi közvetítés folyamatai, és kedvet érez a kutatásra. A jelentkező legyen gyakorló nyelvi közvetítő, mert a fordítástudományi doktori program és kutatások alapvetően gyakorlatorientált kutatások, tehát a mindennapi gyakorlatra reflektálnak. Ha van olyan kérdés vagy kérdéskör, amely a gyakorlatban felmerül és szeretnének róla többet tudni, szeretnének elmerülni a témában és esetleg megoldani ilyen problémákat, akkor javasolnám. Nekem jelenleg 10 PhD-hallgatóm van, elsősorban tolmácsolást kutatunk: például a szöveggel támogatott tolmácsolást, a blattolást közbeni szemmozgáskövetést, az új információs és kommunikációs technológiák használatát a tolmácsolás során, a tolmácsok társadalmi helyzetét és megítélését Magyarországon. Ezek mind nagyon érdekes és Magyarországon még feltáratlan témák.

Üzenne valamit a mostani és a jövőbeli hallgatóknak?

Mindenkit arra bíztatok, hogy tartson ki. Tanuljon sokat és használja ki azokat az éveket, amelyeket nálunk tölt. Én is a tanszék hallgatója voltam, és nagyon jól tudom, mennyit tanultam, fejlődtem az itt töltött évek alatt. Véleményem szerint ez a mai generációkra is érvényes. Használják ki ezt a két évet és azokat a lehetőségeket, amelyeket nyújtunk maguknak, nemcsak tanulmányi, de közösségi szinten is, mert közösséget is teremtünk – persze csak az Önök együttműködésével.

Milyen feladatokkal jár a tanszékvezetés?

Bizonyára észrevették már, hogy mindig történik valami érdekes a tanszékünkön. Ehhez nagyon sok kommunikációra van szükség a kollégákkal, a hallgatókkal, a magyar és nemzetközi partnereinkkel, ugyanis szerencsére igen kiterjedt hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatokkal rendelkezünk. Rengeteg szervezéssel jár, tanulmányszervezéssel, új képzések beindításával, az oktatás technológiai hátterének a biztosításával. Remélem, a tanszék(vezetés) egyaránt szolgálja a hallgatók, az oktatók, az egyetem és a szakma érdekeit.

Lehrstuhl für Übersetzen und Dolmetschen, ELTE

1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F

campusT

 

Tel.: 06-1/411-65-00 / 5894

E-mail: bertalan.zoltanne@elte.btk.hu