FT 21 program 2018/2019 

2019. 05. 16.: Malaczkov Szilvia

Explicitáció a feliratozásban

ÚJ! MOST ELŐSZÖR!

AUDIOVIZUÁLIS FORDÍTÓ

NYÁRI EGYETEM AZ FTT-N!

 Új kiadványaink 

ÚJ! TransELTE 2018 tanulmánykötet

 Horvath TransELTE2018 BORITO

Robin Edina 

Fordítási univerzálék és lektorálás

 

Ildikó Horváth (ed.)

Latest Trends in Hungarian Translation Studies

 

 Robin Edina, Varga Dóra Ágnes

Fordítástudomány - fordításban

 fordtud

Robin Edina, Zachar Viktor (szerk.)

Fordítástudomány ma és holnap

 

TransELTE 2019 Konferencia

2019. március 21-22.

Program (HU)

Programme (EN)

AIIC Interpreters' Bar Camp 

morning

afternoon

 Új képzésformák - TÁVOKTATÁSBAN!

SZAKFORDÍTÓ ÉS TERMINOLÓGUS (gazdasági és jogi)

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ

 

Pannónia Korpusz 

  Országos vizsgák

ÚJ! TÁJÉKOZTATÓ

Jelentkezési határidő: 2019. február 11.

A beérkezés számít, nem a postai feladás!!!

Jelentkezési lapok az Országos vizsgák menüpontban, az egyes vizsgák leírásánál.

A 2019. tavaszi szakfordítói vizsga időpontja:

A szakfordítói vizsga első napja (általános szöveg)

2019. március 11., hétfő, 13.00-13.30 regisztráció

13.30-16.30 írásbeli vizsga

A vizsga második napja (szakmai szöveg) 

2019. március 12., kedd, 8.30-9.00regisztráció

          9.00-13.00 írásbeli vizsga

Szakfordító-lektori vizsga:

2019. március 12., kedd, 8.30-9.00 regisztráció

          9.00-13.00 írásbeli vizsga

Tolmács/ szaktolmács/ konferenciatolmács vizsga:

Az írásbeli vizsga időpontja:

 2019. március 13., szerda, 9.00-9.30 regisztráció, 

 9.30-11.30 írásbeli vizsga

A szóbeli vizsga időpontja:

2019. április-május (értesítés szerint)

A vizsgák helyszíne:

 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár, Mária Terézia terem

Vizsgafelkészítő:

Tolmácsvizsga felkészítő:
2019. március 1.., 9:30-12:45 (15 perc szünettel)
Szakfordító vizsga felkészítő:
2019. március 1., 13:00-16:15 ( 15 perc szünettel)

           

Szent Jeromos Alapítvány, a magyar fordító- és tolmácsképzés támogatásáért         

jeromos2

FELHÍVÁS

1%

Kérjük a Fordító- és Tolmácsképző Tanszék hallgatóit, öregdiákjait, tanárait és mindenkit, akit érdekel a fordítás és tolmácsolás ügye, hogy jövedelemadójuk 1%-ával támogassák Alapítványunk célkitűzéseit.

Ehhez a személyijövedelemadó-csomagban található rendelkező nyilatkozaton a Szent Jeromos Alapítvány adószámát kell feltüntetni:

18166143-1-42

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2016-ban alapítványunkat jövedelemadójuk 1%-ával támogatták/támogatják. A felajánlott összeget a fordítóképzésben részt vevő hallgatók támogatására, tavaszi konferenciánkra és a „Fordítástudomány” c. folyóirat kiadására fordítottuk.

Szent Jeromos Alapítvány

 

 

Hogyan jött a fordítói szakma, majd annak oktatása?

A német nyelv gyakorlatilag kezdettől fogva jelen van az életemben. Még nem voltam hatéves, amikor édesapám hivatása révén kikerültünk Ausztriába, Bécsbe. Az általános iskola első osztályát már ott kezdtem, a német nyelv ismerete és szeretete pedig azóta elkísér. A fordítás konkrétan a gimnáziumban került először a látóterembe, amikor nyolc év után hazaköltöztünk Budapestre, és elkezdtem fordítani rokonoknak, ismerősöknek, ahogyan szerintem a legtöbben egyébként. Ebben nincs semmi szégyellnivaló, inkább abban, ha utána az ember, amennyiben ezt az utat választja, nem professzionalizálódik.

A német nyelv és irodalom szak megkezdése után fogalmazódott meg bennem, hogy fordítással szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Az egyetemen jártam egy órára az egyik mentoromhoz, a fájóan korán elhunyt Szabari Krisztina tanárnőhöz, aki „áttanított” a Fordító- és Tolmácsképzőből, és elvégeztem a Műfordítás programot is. Ez olyasmi volt, mint manapság a specializáció: mélyebb ismereteket közvetítő tanegységek elvégzését jelentette. Az ezzel kapcsolatos órák nagy része az Idegen Nyelvi Lektorátuson volt. Itt két tanárnőnek, Allgeier Magdolnának és egy másik mentoromnak, a közelmúltban elhunyt Papp Andreának köszönhetően még egyetemistaként bekapcsolódhattam az óraadásba – ez 2002-ben volt. Furcsa helyzet volt, mert eleinte velem egykorú vagy nálam idősebb hallgatókkal elemeztünk mű- és sajtófordításokat.

Az ötéves német szak után jelentkeztem a Fordító- és Tolmácsképző Központba, ahol azoknak a tanároknak az óráira jártam, akik később a kollégáim lettek. Ennek elvégzését követően, 2004-ben felkért Szabari Krisztina tanárnő, hogy megbízott előadóként tartsak egy fordítástechnikai kurzust a szakirányú képzésben. Ezzel párhuzamosan elkezdtem szabadúszóként fordítani, tolmácsolni. 2009-ben, amikor lehetőség nyílt rá, akkor Klaudy professzor asszony, illetve Szabari tanárnő kérdezte meg, hogy szeretnék-e főállásban is itt tanítani, egyetemi tanársegédként.

Honnan jött az FT 21 előadássorozat ötlete?

Amikor 2013-ban elvégeztem a Fordítástudományi Doktori Programot, amelyet Klaudy tanárnő épített fel a Nyelvtudományi Doktori Iskolán belül, azt láttam, hogy egy-egy tudományos konferencián sok esetben az itt nálunk végzett hallgatók tartanak előadásokat, de más egyetem vagy főiskola képviseletében. Azt szerettem volna, hogyha egyrészt ezek az egykori hallgatók megmaradnának a doktori program körül, tehát előadásokat tartanának arról, mi az új kutatási területük, min dolgoznak a saját egyetemükön. Másrészt azt is, hogy lássák, mely témák foglalkoztatják a friss doktoranduszokat. Az is az elgondolás része volt, hogy az aktuális doktoranduszok kapjanak fellépési lehetőséget és szerezzenek némi rutint. Amikor ezt felvetettem Klaudy tanárnőnek, ő rögtön nagy lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést, és elmondta, hogy már benne is érlelődött egy hasonló gondolat jó ideje. Így aztán 2014 őszén indult el az FT 21 – Fordítástudomány ma és holnap elnevezésű programsorozat, azóta pedig már közel harminc előadó szerepelt benne, egykori és jelenlegi doktoranduszok, az ELTE és más felsőoktatási intézmények oktatói.

A honlapján és a Facebook oldalán is lehet látni, hogy rengeteg ügyfél elégedett a munkájával. Ez minek köszönhető?

 

Amit el tudok mondani az az, hogy én mit teszek annak érdekében, hogy engem válasszanak, vagy visszatérjenek hozzám az ügyfelek. Kiemelten fontosnak tartom a biztos nyelvtudást: az én praxisomban még mindig jelentős túlsúlyban van az idegen nyelvre végzett munka. Fontos az is, hogy az évek során az ember sok egyéb, szakmai ismeretet is sajátítson el, ez bölcsészként mindig nehezebb. Mi nyelvi szakemberek vagyunk elsődlegesen, és nem a szakmák, hanem a nyelv felől közelítünk a fordításhoz, így bőven van mit tanulnunk. A nyelvtanulás és a szakmai ismeretek elsajátítása egész életen át tartó folyamat, tehát nyitottnak kell lenni a világra. Emellett legyen a fordítás pontos, precíz, legyen teljes, tehát ne adjon le az ember hiányos, összecsapott munkákat, illetve nagyon fontos természetesen a határidő tartása. Ezek mind triviális dolgoknak tűnnek, de ezek alapján ítélik meg teljesítményünket. Fontos, hogy az ember képes legyen tűrni a stresszt, a monotóniát, ami a fordításnál, lektorálásnál óhatatlanul jelen van, hiszen adott esetben egész nap a gép előtt ülünk. Végezetül nyilvánvalóan közrejátszanak ebben „soft skillek“ is, tehát, hogy egy hullámhosszon mozgunk-e a megbízóval, tudunk-e rugalmasan reagálni bizonyos váratlan helyzetekre, hogyan kommunikálunk a megbízókkal, mennyire mutatunk irántuk tiszteletet, a szakmánk iránt pedig alázatot.

Ön szerint mennyire fontos az online jelenlét a szakmában?

 

Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy a legtöbb megbízást még mindig szájhagyomány, azaz ajánlások útján szerzem. Az ajánlás alapja az, hogy legyen konkrét személyes tapasztalata a megbízónak velem, és mindennek az alapja a kifogástalan szakmai munka. Az online jelenlét ennek mindenképpen csak a kiegészítése lehet, tehát erre nem lehet építeni – ezzel együtt hasznos kiegészítés lehet. Előnye, hogy az ember így megfelelő formában tudja prezentálni az eddigi munkáit, megbízóit, ha szeretné felfedni őket, és a saját készségeit, tudását is megfelelően tudja bemutatni. De önmagában ez nem elegendő, tehát bármennyire is csicsás egy honlap, bármennyire is kidekoráljuk mindenféle hangzatos szlogennel vagy háttérképpel, attól még ez a befektetett munkát vagy a szakmai ismereteket nem fogja helyettesíteni.

Jobban megéri személyes kapcsolatokat kiépíteni és konferenciákra járni?

Azt látom, hogy sokkal több szakmai rendezvény, konferencia, kerekasztal és egyéb olyan lehetőség van, ahol az emberre felfigyelhetnek, mint régebben. Időről időre vannak külön „állásbörzék” is, amelyeket meghirdetnek. Még jó pár évvel ezelőtt erre nem volt lehetőség, és nehezebben lehetett ilyen formában személyes kapcsolatot kialakítani közvetlen megbízókkal, kollégákkal és fordítóirodákkal. Kezdőként ma már mindenképpen kihasználnám ezeket a lehetőségeket.

Mi az, amire a legjobban oda kell figyelni a szakdolgozat során azoknak, akik a fordítói specializáción vannak? Mik a leggyakoribb hibák, amiket esetleg el lehet kerülni?

Olyan témát és olyan szöveget válasszanak, amelyet szívesen fordítanak, amely közel áll hozzájuk, és ne döntsenek túlságosan nehéz szöveg mellett, hiszen ezzel a saját életüket nehezítik meg. Használják ki azt, hogy egyrészt saját maguk választhatnak szöveget, ami nincs mindenhol így, másrészt azt, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy saját maguk választják ki, mi az, amit le szeretnének fordítani. Fontosnak tartom azt is, hogy legyenek gyanakvóak: annak is nézzenek utána, amiben biztosnak gondolják magukat, hiszen sok kifejezésnek lehet második, harmadik jelentése. Egy-egy szórend is megváltoztathatja a teljes mondatnak vagy bekezdésnek az értelmét, tehát erre is nagyon oda kell figyelni. Ha szükségesnek érzik, mindenképpen egyeztessenek ezek kapcsán a konzulenssel, hiszen ő azért van, hogy segítsen nekik, hogy ki tudja szűrni a félrefordításokat, félreértéseket. Pihentessék a szöveget, miután elkészültek vele, mielőtt összevetnék az eredetivel, mert akkor jobban kiütköznek az esetleges magyartalanságok és hibák.

Mi a jó fordító ismérve, és milyen tanácsot adna a piacra kilépő kezdő fordítóknak, akik elvégzik a mesterképzést?

 

Fontosnak tartom, hogy az ember ismerje a saját korlátait. Hogy tudja, melyek azok a területek, amelyeken nem vállal munkát, mert egész egyszerűen tisztában van azzal, hogy nem tudná azt az adott feladatot megbízhatóan teljesíteni. A megbízók felé is jól veszi ki magát, ha az ember tud nemet mondani, és például nem vállal el egy bizonyos orvosi vagy műszaki szöveget, mert nem érzi magát kellően biztosnak ezen a téren. De mindenképpen fontos az, hogy ne csak egy, ráadásul nagyon szűk szakterületen dolgozzon, próbáljon beletanulni más szakterületekbe is. Erre jó kiindulási alapot ad a mi képzésünk, hiszen egy féléven keresztül csak gazdasági vonatkozású dolgokkal foglalkoznak, egy féléven keresztül pedig jogi vonatkozásúakkal.

Tanuljanak a lektori visszajelzésekből. Ha nem kapják vissza a szöveget, akkor kérjék el az adott irodától vagy megbízótól. Én is nagyon sokat tanultam a lektori javításokból. Nem minden javítást fogadtam és fogadok meg, de ennek ellenére nagyon sokat tanultam és tanulok belőlük a mai napig. Sokszor azt is tapasztalom a hallgatóinknál, hogy bizony nem éltek huzamosabb ideig az adott nyelvterületen. Ezt problémának látom, és ezzel párhuzamosan azt is tapasztalom, hogy a lehetőségeket, amelyek adódnak – akár itt nálunk a képzés során –, nem ragadják meg. Nem mennek el például ösztöndíjjal külföldre, amikor erre lehetőségünk lenne. Így mindenképpen azt tanácsolnám, hogy az idegen nyelv felfejlesztése érdekében azért huzamosabb időt töltsenek el az adott nyelvterületen. A nyelvtudás mindennek az alapja, és sokszor, amikor idegen nyelvre fordítanak itt nálunk a hallgatók, bizony még kiütköznek alapvető nyelvtani vagy nyelvi hiányosságok. Emellett pedig, ahogy mondtam, bővítsék a szaktudásukat azokon a területeken, amelyeken szeretnének munkát vállalni, és folyamatosan tartsanak lépést a világgal.

Mi a három legfontosabb érték az életében?

Szent Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében fogalmazza meg azt a három tanítást, amely alapján próbálom élni az életemet. Érdekes, hogy a kérdésben is szám szerint éppen három értéket említett. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet“ – mondja Szent Pál. Az első, a hit, pontosabban a keresztény-katolikus hit nálam a neveltetésemből fakad, gyerekkorom óta jelen van, és mindennek ez adja meg a keretét az életemben. A második, a remény, egyrészt jelenti az Istenbe vetett reményt, másrészt annak napi szintű megélését is. Amikor az ember belekerül bizonyos szituációkba a mindennapok során, akkor mindig a legjobb tudása szerint kell teljesítenie és bíznia a pozitív végkifejletben. A remény akkor is fontos az életemben, amikor csüggedek, amikor esetleg kudarc ér, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném vagy elterveztem. És a legfontosabb, a szeretet: ez egyrészt jelenti az Isten iránti szeretetet, másrészt az embertársak irántit is. Ez utóbbi a legközelebbi körben nyilvánul meg a legmarkánsabban, tehát a szűkebb és tágabb értelemben vett család szeretetében, a baráti kapcsolatok fontosságában. De az igazán nagy kihívás az ember életében nyilvánvalóan az a szeretetkapcsolat, amely az ellenségeihez fűzi vagy kellene, hogy fűzze. Amikor velünk ellenségesen, adott esetben bántóan vagy nem helyénvalóan viselkednek más emberek, akkor is erre megfelelő módon kellene tudni reagálni és szeretni kellene ezeket az embertársainkat is. Ez néha sikerül, de sokszor bizony kudarcot vallunk ebben. Ez egy örök kihívás az életemben, az életünkben.

Mit csinál a szabadidejében?

A jelenlegi élethelyzetemnél fogva a szabadidőm nagy részét a családommal töltöm, mivel a gyerekek még kicsik, 7, 5, és 2 évesek. Emellett fontos a feleségemmel kettesben töltött idő, az egymással való beszélgetés, az egymásra odafigyelés. Erre az utóbbi években tudatosan próbálunk időt szakítani, ha nem is minden nap, de minden héten – ez nem egyszerű a három gyerek mellett. Fontosak számomra a baráti kapcsolatok is, hiszen nyilvánvalóan a családon kívül ők tudják a legtöbbet rólam, ők ismerik az összes örömömet és bánatomat, és ezért velük is szívesen töltök időt. Emellett szeretek olvasni, zenét hallgatni, és a sok ülő munka miatt mindennap igyekszem kimozdulni, a szabadban lenni, gyalogolni.

Milyen jövőt jósol a fordításnak és a nyelvi közvetítésnek?

Nem vagyok jós, de a jelenlegi technikai fejlődést látva mindenképpen átalakulóban van a fordítás, de a tolmácsolás és sok más szakma is. Mindenképpen fontos lesz a jövőben az alkalmazkodóképesség, bármilyen irányba fejlődnek is a dolgok, az, hogy gyorsan tudjunk reagálni új helyzetekre, tudományos felfedezésekre. Az is bizonyos, hogy egyre nagyobb teret nyer a gépi fordítás, ez csak fokozódni fog. A gépi fordítás mellett az utószerkesztés, utólagos lektorálás is egyre fontosabb lesz. Úgy gondolom, bizonyos szakterületeken, bizonyos szövegfajták, szövegtípusok esetében ez jóval lassabb folyamat lesz, mint más területeken, úgyhogy ebből a szempontból fontos lesz a specializálódás: ha egyes területeket „elveszítünk“, akkor tudjunk átnyergelni más területekre, ahol még esetleg nem képes olyan jó teljesítményre egy gép. Nyilvánvalóan vannak és lesznek nyelvi különbségek is. A magyar nyelvvel viszonylag jó kiindulási helyzetben vagyunk: angol–német nyelvpárban sokkal előbb szembesülnek majd folyamatokkal a fordítók, mint német–magyar vagy angol–magyar nyelvpárban. Ebben nem csak az játszik szerepet, hogy a magyar nyelv milyen sajátosságokkal rendelkezik, hanem olyan szempontok is, hogy a magyarnak mondjuk az angolhoz vagy a kínaihoz képest mégiscsak elenyésző a beszélőinek a száma, így nyilvánvalóan gazdaságossági megfontolásokból nincs annyira előtérben a fejlesztéseket illetően. Ebből a szempontból egy kicsit talán megnyugodhatunk, az összes többit pedig majd meglátjuk.

Mit szeret a fordításban?

A fordítói szakma rendkívül változatos. Egyrészt változatos helyzetekbe kerül az ember a különböző megbízóknak köszönhetően, másrészt a szövegtípusok és a szövegek tartalma, nyelvezete miatt. Olyan szakma ez, amelyben az ember folyamatosan tanulhat valami újat, megismerheti más emberek véleményét, óriási rálátása lesz a világ dolgaira különböző szemszögből. Ez bizonyos szempontból nagyfokú szabadságot jelent. Emellett viszont nagy fegyelemre is készteti az embert, hiszen mégiscsak mások igényeinek kell megfelelni és utasításokat kell betartani. Ez a szépsége, de egyben a nehézsége is a fordításnak.

Mit üzen a leendő, illetve a mostani hallgatóknak?

Mindig legjobb tudásuk szerint dolgozzanak, és szeressék azt, amit csinálnak, vagy amit majd később hivatásszerűen csinálni fognak, bármi legyen is az. Lehet a munka vagy szakma szeretete nélkül is végezni a feladatainkat, de az a kérdés, hogy érdemes-e? Egy idő után az ember belefásul, elkalandoznak a gondolatai, ráun. Jobb esetben csak kisebb hibákat vét, rosszabb esetben a hibáinak lesznek súlyosabb következményei is. Magába zuhan és reményét veszti, megcsömörlik. Ha csak a fizetésért, a hírnévért vagy a hangzatos pozícióért végeznek egy munkát, akkor egy idő után el fogják veszíteni a lelkesedésüket.

Submit to DiggSubmit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn